Vajszlói beszélgetés az értelmiség szerepéről

A Kodolányi Múzeumban berendezett könyvtárban jó néhányan ültük körbe az asztalt. A beszélgetést megszervező Katona Zoltán, a községi közös tanács elnöke, dr. Tóth István állatorvos, dr. Harasztia Zoltán körzeti főorvos, Kovács János, a Vajszlóhoz tartozó Luzsok református lelkésze, Pálfai Jenő, a vajszlói általános iskola igazgatója, Farkas Jenő, a Ganz gyáregységének főmérnöke.

A vajszlói Kodolányi Múzeumba lépve, az ember óhatatlanul a hajdani írásokra, az azokból kicsengő elhagyatottságra, bezárkózottságra gondol. Ormánság, egyke, különös szokások, beszűkült népesség – szűrődött le a nem ormánságiakban a több évtizede készült szociográfiák alapján. Ami ellen – különösen az utóbbi időben – az ormánságiak, akik ezt a vidéket szeretik, kötődnek hozzá, élénken tiltakoznak.

A szülőföld szeretete mellett azonban szembe kell nekik is nézniük a tapasztalattal: gyengül a lakosság kötődése falujához, utcájához, de talán még a szomszédsághoz is, s azzal is, hogy az elvándorlás csak megerősíti ezt a tendenciát.

A Kodolányi Múzeumban berendezett könyvtárban jó néhányan ültük körbe az asztalt. A beszélgetést megszervező Katona Zoltán, a községi közös tanács elnöke, dr. Tóth István állatorvos, dr. Harasztia Zoltán körzeti főorvos, Kovács János, a Vajszlóhoz tartozó Luzsok református lelkésze, Pálfai Jenő, a vajszlói általános iskola igazgatója, Farkas Jenő, a Ganz gyáregységének főmérnöke.

Hol az értelmiség helye, mi a szerepe egy községben? – ez szándékoztunk kideríteni a beszélgetés során. Kimerül talán az „Akkor mi is piros Zsigulit!” képletben? Vagy példaként szolgál az életmódjuk, a gondolkodásuk, a lakóhelyhez való viszonyuk is?

- Milyen jellemző okokra vezethető vissza a faluhoz kötődés gyengülése?

Pálfai Jenő:

- Az alapvető okok egyike az, hogy megszűnőben a földhöz való kötöttség. Annak idején ez jelentette az élet forrását vidéken, s ezt még nem sikerült megfelelően helyettesíteni. A másik alapvető ok, véleményem szerint az, hogy roppant felgyorsult a lakosság mozgása. Ma az itt élők közül a 60 éven aluliak nagyobbik része nem tősgyökeres vajszlói…

 Kovács János:

- A múlt évben 16 család költözött be Luzsokról Vajszlóra. Pedig ott alig több mint 200 ember él. A tényhez hozzátartozik, hogy Luzsokon ma a lakosság 60-70 százaléka cigány.

 Dr. Tóth István:

- Ugyanaz a helyzet Piskón is. A cigányság elfoglalja a megüresedett, vagy az állam által juttatott házakat. Ha jól tudom, Piskón már csak két nem cigány gyerek jár az iskolába.

Dr. Harasztia Zolán:

- Van persze ennek egészségügyi vonzata is, ami ugyancsak oka lehet a költözködésnek. Kialakultak a Vajszlóhoz tartozó körzetben különböző egészségügyi szempontból veszélyes gócok, s ebből nem csak a cigányságra háramlik betegség. Bélférgesség, rühesség, gyomor- és bélfertőzés – ezzel számolnunk kell, s fél tőle a lakosság. Oda igyekeznek költözni, ahol ez a veszély nem fenyegeti őket.

- Feltételezem, hogy az egészségügyi értelmiségiek szerepe nemcsak a gyógyításban merül ki.

- Nagyon nagy szerepe van a jó propagandának is, ez hivatásunk része. Nem egyszerűen egészségügyi felvilágosításról van szó, hanem „ráhatásunk” egyéb területeken is – lakás és szociálpolitika, környezetvédelem – érvényesül. Valahol itt kell keresnünk a helyünket: jelentős az emberek bizalma az egészségügyiekkel szemben. Véleményem szerint ezért a mi munkánk közhangulatot befolyásoló tényező. A közhangulat pedig kifejeződhet a szülőföldhöz való kötődésben is.

 Pálfai Jenő:

- Lépéshátrányban vagyunk. A falun dolgozó pedagógusoknak meg kellett volna tanítania a legifjabb nemzedékeknek is, a kisiskolásokkal a szülőföld szeretetét, lakóhelyük megbecsülését. Szüleiket talán a gazdasági körülmények, a munkalehetőségek hozták ide, nem az érzelmi kötődés. A középosztály már nem érzi maga mögött a falut, nincs bennük Ormánság-szeretet, hagyománytisztelet.

 Kovács János:

Az érzelmi kötődés megteremthető. Tapasztaltam, amikor Baranya megye földrajzi neveinek gyűjtőmunkái folytak, hogy mily nagy érdeklődéssel kérdezték a nekik ismeretlen nevekre a kisdiákok. Ám az egy-egy név mögött meghúzódó, nemegyszer történelmileg sem közömbös tartalmat már nem ismerték. Nyilvánvaló tehát, hogy az értelmiségieknek ezt az érdeklődést fel kell kelteni, ki kell elégíteni. Csak így nevelhető faluszerető népesség. Én egyébként úgy látom, Luzsoknál maradva: nem lenne baj, ha az itt élők magukénak éreznék Vajszlót is, mint a körzet központját. Ennek az érzelemnek a hiánya közömbösséget teremt a közös dolgok iránt.

 Dr. Harasztia Zoltán:

- Ahol pedig közömbösek az emberek, ott közértékek mennek veszendőbe. Luzsokon például, ahol pedig gyakran jár busz, a juhász szamara használja istállónak a várót. Nem sokat törődnek ezzel az ott élők… Ha Vejtit veszem példának, ott egy igen kitűnő, pedagógusnak-embernek egyaránt kiváló értelmiségi tanít. Példája húzóerő a vejtieknek, kisugárzik egyénisége a községre. Ha ő is beköltözik Vajszlóra, megszűnik a „vejti motor”.

 Kovács János:

- Ez nekem is eszembe jutott, hogy szó van Vajszlóra költözésükről. Gyakran jönnek hozzám a luzsokiak apró-cseprő ügyeikben segítséget kérve, kérvényeket fogalmazzak, írjam le nekik. Először azt hittem, nincsen másnak írógépe a faluban. Most meg azon kell gondolkozzak: ugyan, ki csinálja majd szegényeknek, ha elköltözöm onnan?

 - Az előbb szóba került, hogy egy kis községben egy pedagógus motorja lehet a falus életének, s felelőssége azt az energiát jó irányba működtetni, Vajszlón is dolgozik ilyen motor?

 Farkas Jenő:

- A hatvanas évekig stagnált a község. Csak később nyíltak sorba a munkalehetőségek, jött az új munkaerő, s velük természetesen az értelmiségi is a faluba. A fejlődésről is attól az időtől kezdve beszélhetünk. Azután a fellendülés megtorpant, időben összeesve azzal, hogy az értelmiségiek gyakran cserélődtek: elköltöztek, újak jöttek. Ez arra utal, hogy a lakóhelyhez kötődő értelmiségi jelenléte számottevő húzóerő egy községben.

Dr. Tóth István:

- Ha úgy él. Azaz: csinál valamit, valami többet, mert életét figyelik, szemmel tartják az udvarát, a ruháját, a kertjét. Vajszlón 60-70 emberről van szó, s ha ők bizalmat akarnak a falu lakosságától, akkor ehhez nem elég a munkakörrel járó feladatok ellátása. A bizalom – döntő. Ehhez pedig alapfeltétel: akarjon itt élni az értelmiség, szeresse lakóhelyét, tegyen érte. A község lakói ezt is figyelik, az ABC előtt ez is téma…

Farkas Jenő:

- A kis községekben – például egy üzem műhelyében is – megvannak ugyanazok a problémák – kicsiben –, mint a községben. Márpedig arra gyakran van példa, hogy egy jó vezető ezekben a közösségekben jó hangulatot, kitűnő kollektívát tud összekovácsolni. Ez azt jelenti, hogy minden értelmiséginek van lehetősége olyan légkört kialakítani maga körül – szomszédságában, utcájában is –, hogy érzelmileg erősebben kötődjenek az emberek, akár a mukahelyhez, akár a lakóhelyhez.

Dr. Tóth István:

- Ehhez persze tudni kell azt, hogy ki akar az értelmiségiek közül többet tenni Vajszlóért. Rólunk, akik itt ülünk, nem beszélünk most, mi már benne vagyunk. Ugyanígy a termelőszövetkezet vezetése is. Előfordulhat az is, hogy sokkal többen hajlandók – sőt: akarják – erre, mint amennyiüket eddig megkérdeztünk, mint amennyien tudják: hol lenne szükség a tudásukra, a „motorra’, a falu előtt álló célok eléréséhez.

 Katona Zoltán:

- Általában jól alszom, de ma hajnali négy órakor ébredtem: fejlesztési feladatok megoldásával birkózom még éjszaka is. Nagy igények, kis lehetőségek… Így, a beszélgetést hallva azért bizakodóbb lettem. Mire számít a tanács? Az értelmiségiek okos tanácsaira. Ki-ki a maga területén természetesen okosabb, mint mi tanácson, ahol mindenhez kell valamennyit érteni. Melléfoghatunk hozzáértő, önzetlen segítségük nélkül…

Amikor Vajszlóra kerültem, úgy láttam, az értelmiségiek mindegyike – kevés kivétellel – a maga csónakjában hajózik. Ma már ez megszűnőben. Az iskolabővítés, az óvoda felújítása jó példák arra, hogy műszaki emberek társadalmi munkája értékes tervekkel ajándékozhatja meg a községet. Nem látványos eredményekre, lelkes felbuzdulásokra van szükség, hanem a község lakói bizalmát élvező állandó szellemi támaszra.

 Dr. Harasztia Zoltán:

-És a tanácsnak jól kell gazdálkodnia ezzel a szellemi erővel. Ha nem gazdálkodik, nem mozgatja, akkor ez az energia nyom nélkül veszendőbe megy.

 - Látta már a vajszlói virágüzletet? – kérdezte tőlem az állatorvos.

 - Csak kívülről.

 - Menjen be, nézzen körül. Olyan a választék, hogy köszönni lehet neki. És ez, mind innen van. Vajszlói ott minden!

Mészáros Attila 

Dunántúli Napló, 1981. május 1.