Amikor Vajszlóra gondolunk, többnyire a mezőgazdasági tevékenységekre koncentrálunk pl. a dinnye esetleg az epertermesztésre, hiszen a község egykoron mezővárosi ranggal bírt, illetve országos hírű volt az állatvására. Ugyanakkor apjainkhoz képest mintegy száz évvel korábban élte a település „ipari fénykorát”, ha iparárát vagy kereskedelmi szerepét vesszük górcső alá. A mai polgármesteri hivatal helyén működő Vajszlói Kereskedelmi Bank Részvénytársaság is ekkor kezdte meg tiszavirág életű működését.
A következőkben megkísérlek egy kicsit részletesebb képet mutatni az egykori Kereskedelmi Bankról, annak alapításától kezdve egészen a felszámolásáig. Írásomban nagyban támaszkodok a Kiss Z. Géza által írt Vajszló megújulása című, Vajszló történetét bemutató művére, az intézmény alapszabályára, valamint az 1930-as évvel megkezdődő felszámolási eljárás jelentéseire.
Előzmények és körülmények
Vajszló hosszú, több évszázados története során mindig prioritást élvezett a mezőgazdasági szféra. A szomszéd településekkel szemben lévő gazdasági előnyét kiváló elhelyezkedésének köszönhette, hisz az Ormánság centrumában remekül ki tudta használni a falut érintő, illetve azon áthaladó kereskedelmi utak lehetőségeit. Mindezek mellett azonban a település megalakulásától kezdve krónikus nyersanyaghiányban szenvedett, továbbá nem bontakozhatott ki jelentős iparos polgárság.
A település 1871-ben elvesztette mezővárosi státuszát, amely után arra gondolhatunk, hogy az amúgy is iparcikkhiánnyal küzdő lakosság elől ez által minden egyéb ipari és kereskedelmi lehetőség eltűnt. Ezzel szemben, az 1900-as évek elejére számos társaság, illetve üzem nyílt a faluban a lakosság iparigényének növekedésével arányosan.
A Vajszlón üzemelő két gőzmalom is ebben az időszakban nyílt meg többek között, ennek megfelelően új szakemberek kezdhették meg foglalkozásuk. Az erről tanúskodó 1926-ban készülő hivatalos beszámoló szerint csaknem 50 személy foglalkozott ekkor Vajszlón nem mezőgazdasági eredetű (tehát iparos vagy kisiparos) szakmával. Ezek között találhatunk Több cipészt, géplakatost, asztalost és még számtalan más szakma képviselőit is.
A Részvénytársaság létrejötte
A 20. század első negyedében történő szerény ipari fejlődés, valamint a térség kereskedelmi értékének biztos növekedése (melyet igazolandó a falut gyakran annak létszámát meghaladó forgalom özönlötte el) egyre inkább kínálkozott alkalmas táptalajnak különböző pénzintézetek megalapításához.
Az intézetet 1910-ben alapította a Vajszló-Sellyei Sertéskereskedelmi Hízlalda és Téglagyár Részvénytársaság. Vezérigazgatója Dosler Samu (szül. 1866) vajszlói téglagyáros, a vármegyei törvényhatósági bizottság és a községi képviselőtestület tagja, valamint a zsidó hitközség elnöke. Igazgatója Dénes Gyula helybéli tisztviselő. Ezen kívül számos, a helyi törvényhozásban, valamint közigazgatásban munkálkodó vagy abban korábban foglalkoztatott személy foglalt helyet a részvénytársaság tagjainak sorai között, mint pl. Vadnai Jenő volt főszolgabíró, Ladislaus Vilmos siklósi üzletember vagy Onheiser Vilmos a Pécs-Egyházmegyei bank igazgatója. Jól látható tehát, hogy a korszak jó pár megyei szinten meghatározó pénzügyi személye részt vett a társaság megalapításában.
Érdekesség, hogy az igazgatóság tagjai között helyt kapott dr. Fonyó Ignácz tb. járásorvos, aki az ormánsági helytörténetben mint, tréfás versek, kuplék írója maradt fenn. Mucsai dalok c. kötetében (1927) számos vajszlói érdekességet találunk.
„Pénzintézet van minálunk
Eggyel több, mint három,
Úgy hallom, hogy ötödik is Alakul a nyáron
Jól is mehet mind a négynek.
Ezt én onnan látom:
Nagy lábon él minden egyik,
Jó nagy kamatlábon!
A társaság épülete
Bizonyára számos Vajszlói fejében ott van a kép a Kiss Z. Géza által írt Vajszló megújulása c. könyv borítójaként is megválasztott ikonikus képe, amelyen a Vajszlói Kereskedelmi Bank épülete díszeleg. Igaz ennek az épületnek a felemelése sem nevezhető konfliktusmentesnek. A Bank és részvénytársaság tároló helyiségeit a Széchenyi utcában alakította ki a mai polgármesteri hivatal helyén, hogy ott mindennemű áruit raktározni tudja. (Ugyanis, ahogy azt az alapszabály is megfogalmazza a társaság nem csak hitelügyletekkel, értékpapírokkal, valamint váltással, hanem termények eladásával és értékesítésével is foglalkozott)
A szomszédok több ízben panaszolták a raktárhelyiségek építését, s mint kiderült a társaság tulajdonosai és igazgatósága az épület alapjainak kiásásakor az abban érintetteket nem hívta meg, ezáltal elmulasztva számos törvényes joguknak érvényesítését. Az épület 1930-ra, a társaság felszámolásának kezdetéig adott otthont banki ügyleteknek, a későbbiekben raktározási célra, majd a jelent is érintve, mint közjegyző és polgármesteri hivatal működött/működik.
A társaság célja, működése
A részvénytársaság a Vajszlói Takarékpénztár Rt.-vel szemben inkább lokális preferenciákkal rendelkezett, tehát célja nem a régió kisbirtokosságának ügyleteivel való foglalkozás, hanem sokkalta inkább a járás és általánosan az Ormánság tőkéseinek kiszolgálása lett. Az igazgatóság, valamint a részvényesek is sokkalta inkább a tőkével rendelkező pénzügyben, illetve adminisztrációban, mint polgári szakmában foglalkozók körébe tartoztak, ezzel jól tükrözve az intézmény által megcélzott ügyfélkört.
A társaság mondhatni sanzonszerű -és ilyen értelemben különlegesnek nem is nevezhető- szabályzata lefekteti a társaság célját melyet az alábbi módon lehetne összefoglalni:
- takarékpénztári munka
- előleg, valamint hitelnyújtás, hitelügyletek
- váltók és kötvények eladása, értékpapír eladás
- pénznemek és áruk vétele és eladása (tehát kereskedelmi tevékenység lebonyolítása)
- biztosítási ügyekben történő közvetítés
Mindezen célokat ill. munkaköröket a társaság alapszabálya szerint, (melyből eredeti példánnyal rendelkezik az Ormánsági Tájegységi Értéktár) a helyi kereskedelem, valamint ipar segítésének, az abba való bekapcsolódási szándékával fektették le – a szabályzat önbevallása szerint.
Érdekesség, illetve hangsúlyozandó, a társaság áru eladására és vételére vonatkozó munkaköre közvetítői eredetű és nem vállalkozás alapú, tehát NEM saját kárra vagy közvetlen az ügyletből való haszonszerzés céljából történő.[1] Jól szemlélteti a társaság egy esete melyben a Wagner és Krausz Siklósi cég saját búzáját a kereskedelmi bank terhére és veszélyére adott el búzát (számszerint 500-at 2000 magyar korona árért)
Az eset után a bank szabadkozott pontosabban tisztázta saját munkakörét melyben leszögezték: “mi ezen ügyletnél csak közvetítők lévén, lebonyolításáért bennünket semmiféle szavatosság nem terhel. Ha tehát önök a(z) (...) Búzát tényleg mi rovásunkra adták el, ugy ezen cselekményükért a következményeket Önök tartoznak viselni. (...)Mi csak közvetítők voltunk nem pedig vevők (...) „ (1921 október 7)
Utóélet, értékelés
Bár a kereskedelmi társaságnak sikerült működnie a húszas évek első felében, ezzel együtt nem tudta elkerülni a húszas évek végére kibontakozó gazdasági válságot, valamint a folyamatos inflációt. Utóbbi miatt alaptőkéjét egészen 1926-ig emelték (100.000 koronára, melyet 10, valamint 20 pengős címletekre ill. részvényekre osztottak). Mindezek ellenére a kereskedelmi bank a húszas évek végére csődbe jutott, s megkezdődött hosszú, egésze 1936-ig elhúzódó aprólékos felszámolása. (Ez alatt alapszabályát is több ízben módosítottak. A folyamatba bevonták a járási, valamint a pécsi királyi pénzintézeteket.)
A társaság bár rövid életű volt, sokáig segítette a térség tőkéseit ipari és kereskedelmi tevékenységükben. Az épület a település ikonikus elemévé vált körülményes építkezési körülményei ellenére. Bizonyára egy más jellegű gazdasági helyzetben az intézmény fennmaradhatott volna, erre azonban a kor nyújtotta (tehát Trianon utáni) gazdasági viszonyok nem hagytak teret. E szerény de nemes kísérlet Vajszló kereskedelmi fejlesztésére hosszútávon eredménytelen maradt, mégis tényezőként működhetett a falu életében.
Mieth Péter
A Pécsi Tudományegyetem és a
Mathias Corvinus Collegium Egyetemi programjának hallgatója
[1] Ma megfogalmazásban bizományosi tevékenységet folytatott. Ugyanakkor az 1910. évi június 7-én tartott közgyűlésen elfogadott szabályzat szerint: „A vállalat tárgya: a) a vidéken a kereskedelem és ipar területén részt venni, azt támogatni, és pedig a banküzlet minden ágának a művelése, termények vétele és eladása kicsinyben és nagyban úgy saját számlára, mint bizományban, birtokok vétele és eladása, illetve parczellázása s mindennemű hasznothajtó pénzügyi és kereskedelmi vállalatok felkarolása által; ezen czélok következtében a társaság üzletkörébe tartozik a bank- és árúüzlet minden, így különösen a betétnek kamatozás végett való elfogadása takarékpénztári könyvecskére és folyó számlárkra…”…”d) pénznemek, termények árúk vétele és eladása saját számlára vagy bizományban.”
