Cifra sátor
Az 1948 nyarán – Haraszty Pál által – a Vajszlón megrendezett Ormánysági Vásár országos mozgalommá szélesedett. Kedvezményes vasúti utazás is lett kibocsátva jegyekkel erre az alkalomra. Az ország messzi vidékeiről is sereglett ide nem egy látogató.
Érdekes térképet is készítettek ekkor erről a vidékről, s Ormányság központjának jelölték Vajszlót. Vajszló Ormányság Fővárosa – mondották. Direkt erre az alkalomra írta Némethné „Cifra sátor, bábos sátor áll a vásár közepén...” kezdetű csárdást.
Ezt én a felszabadulás után az ormánysági tánccsoportom útján, de a pedagógus szakszervezet által irányított szerepléseimen mindenütt elmondtam. Sokfelé és sokszor. Bemutatva a rajtam lévő csipketiláng szoknyát az énekléssel kapcsolatosan. Jobb kezemmel kicsit félrehúzva, szépen látszott a remek csipke felhője. Szemléltetővé tettem a „csipke-tilángi” csodálatos szépségét. Mindig ismételni kellett a dalt. Sok dicséretet kapott az ormányági ruhám is. Bárhová mentem , s benne szerepeltem.
Galéria: a korabeli sajtó beszámolói a nevezetes eseményről
Tiláng a biklája…
….Ormányság legszebbik lányának. Volt. Sajnos…csak volt…
1948. év augusztus első napjaiban: 17-44/1948. szám alatt iktatott körlevelet kaptam a „Vajszlói szabadművelési tanács Ormányásági napok rendezőbizottságától. Tárgynak: „Ormánysági napok Vajszlón” volt megnevezve. Aláírás: Haraszty kiállítási titkár. Ez az irat felszólítja a résztvevőket, hogy 17-19 délig okvetlen „A kiállítás anyagát művészin elrendezni szíveskedjék!”
Erre a kiállításra – miután Haraszty igazgató előzőleg lent járt nálunk s felhívta figyelmemet erre a megmozdulásra – benevezte.
Megkezdődött a készülődés. A határőrség akkori vezetői lehetővé tették az anyagom elszállítását a kiállításra. Hatalmas speditőr kocsin indultunk el Vajszlóra. Mint nézem az e napokból készült felvételeket, a lelkem megtelik mosollyal és könnyel…
E hét rengeteg emlékéből még egy kedves jut most eszembe:
Közel és messze környék falvaiból sok látogatóm volt naponta. Egyik csoport jön a másik után. Mindegyik „Csak pár nótát” kér játszani és énekelni. Beszélni nem tudtam már 4 nap múlva. Közben honvédségünk készülődött erősen a záró, nagy estre. Közkívánságra nekem „okvetlen”, „legalább megjelenni” kellett. Én erősen tiltakoztam suttogó hangomon ez ellen. Bizonytalanul fogadták el ezt.
Én azért felöltöztem a fekete díszmagyaromba, s roppant fáradtan ültem le pavilonom egyik asztalkájához. Férjem cigarettázott. A késé miatt már reménykedtem erősen, hogy elmarad a záró szereplésem. Sajnos azonban, egyszer csak kicsapódott a terem kétszárnyas ajtaja és katonák dübörögnek be rajta. Egyik tisztelegve jelenti, hogy a parancsnok úr a zongoráért küldött. De már meg is markolják és viszi a sok erős fiatalember a zongorámat.
Én pedig utána – mint koporsó után látni – bánatosan lépegettem. Az ELŐADÁS HELYÉN IS szorgalmasan folytattam a reménytelennek látszó torokápolást. Kezdtem a nyers tojás kúrájával. Végeztem a gyógyszerész szívességéből adott toroknyitogató orvosságán. Sajnos a hangom mély, alt hang lett. De a közönség lelkesen köszönte. Hát….ők tették tönkre….
Itt is Némethné (Németh Béláné társszerző, - a szerk.)szövegére írt rengeteg humoros számommal és Peti Sándor ormánysági szövegeivel arattam a legnagyobb sikert.
A Zalátai csárdás készülő kötetből
