Piskó helytörténeti érdekességeinek gyűjtője volt Czupy György. Bár évtizedek múlva Sellyén vert gyökeret, szülőfaluját sohasem feledte. A közeljövőben publikálásra kerülő, Piskó iskolatörténetét bemutató anyag nagyrészt Czupy György levéltári kutatásain alapult, ezért éreztem szükségesnek Czupy György bemutatását.  (A Szerk.)

Az apu Czupy György László 1928.12.11-én született Szentlőrincen. A nagymama (Kostyál Margit) hat elemi iskolát végzett háztartásbeli volt. Az apu apja születését követően egy év múlva a családot otthagyta és Pestre költözött. Az apu apjának lánytestvére (Czupy Mária) felelősséget érzett édesapám és a család iránt és sokat foglalkozott a kis Gyurival. A nagymama (Margit néni) az ő édesanyjával és az apuval elköltözött családostul Piskóra, mivel nem volt annyi pénzük, hogy Szentlőrincen fenntartsák a házukat. A nagymamának kosztosai voltak és napszámba járt. 

Kép: Czupy György 1947-ben középiskolásként 

Az apu a hat elemi iskoláját Darócihalmán végezte, majd a négy polgári iskolát Pécsen (Czupy Mária) segítségével folytatta. Jó tanuló volt. Mezőgazdasági technikumba járt négy évig Szentlőrincre, majd Budapesten a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskolán mérnöki diplomát szerzett és ezt követően a villányi gépállomáson dolgozott főmérnökként 1953-tól. Itt ismerkedett meg édesanyámmal Kúcs Rózsával, akivel házasságot kötött 1955-ben. Rózsa nevű nővérem 1956-ban született, majd 1959-ben én. 

Ugyanebben az évben Ádándra költöztünk, mivel édesapám az ott működő mezőgazdasági szakiskolában kapott tanári állást szakmai tantárgyak tanítására, valamint az akkori Fölművelésügyi Minisztérium felkérésére az ország szakképző intézetében szakfelügyeleti munka ellátására. Még ebben az évben elkezdte Pécsett a Tanárképző Főiskolát mérnöktanári szakon, ahol 1961-ben kapott diplomát. 

1963-ban szintén a Földművelésügyi Minisztérium iskolaalapítással és vezetéssel bízta meg és felkérte, hogy a Szekszárdi Mezőgazdasági Felsőfokú Gépész Technikumnak kihelyezett tagozatát Sellyei helyszínnel alapítsa meg.

Kép: a sellyei iskola, forrás: mezogazd-sellye.sulinet.hu

A pártbizottság épületét kapta meg tanügyi épületként. A Draskovich kastélyt pedig kollégiumnak. Itt székelt a Sellyei Járás Hivatal, de 1963-ban a sellyei járás megszűnt. A gépállomás területén és az épületeiben alakította ki a tanműhelyeket. Minden épületen jelentős átalakításokat kellet elvégezni, hogy az oktatás a tárgyi feltételeknek megfeleljen. Ugyanakkor a személyi feltételeket is meg kellett alapozni (mérnökök, tanárok, szakoktatók, technikai személyzet). Egy év múlva 1964-ben elindult az első Mezőgazdasági Gépész Felsőfokú Technikumi évfolyam képzése Sellyén, ami két iskolai tanévben működött. 

Az akkori irányító hatóság döntése alapján 1966/67 -es tanévtől mezőgazdasági szakmunkásképző intézetként működött a továbbiakban. Igazgatója volt a megalapított iskolának egészen nyugdíjazásáig 1990-ig, 27 éven át.

A nyugdíjba vonulása után Sellye és az Ormánság történetével foglalkozott. A két világháború közötti és a második világháború utáni oktatással, képzéssel. A pécsi levéltár és az egyetemi könyvtár rendszere látogatója volt. Az egyházi iskolák múltját kutatva a Sellyei református lelkésszel és a katolikus pappal jó kapcsolatban volt. 

A Héthatár című folyóiratban rendszeresen publikált, történelmi jellegű cikkeket, de főként a II. világháborúval kapcsolatban.

Az Amatőr Írók és Költők Társaságának is tagja volt. A "Múló idők" verses füzete saját verseivel meg is jelent. 

Munkásságát többször elismerték megyei és minisztériumi szinten egyaránt. Sokat tett Sellye település fejlődéséért is (sportpálya, sportcsarnok, település csatornázása, óvoda építése, bővítése).

De igen nagy büszkeséggel töltötte el, amikor "Sellye város díszpolgára" elismerését vehette át 2000-ben. Aktív nyugdíjas éveket élt. 

Képek: a Czupy család jóvoltából

Családjára és három leányunokájára nagyon büszke volt.

2006. április 13-án halt meg 77 éves korában.

Írta: ifj. Czupy György