A „Kossuth Hírlapja” cikke a
moholjáci révnél lezajló eseményekről

1848. október 9.

Vajszló. Oct. 9-én. Alig értem haza a Dráva-vonalról oct. 5-én estve, már 6-án hajnalban felzaklatott a drávai biztos, Kőrösy István, hogy nyújtanék segéd-kezet az ellenséget szolgáló két komp elfoglalására a miholczai révben.

Minden alkalmat, mellyel imádott hazám nyugalmára csak parányit is tehetek, megragadni és felhasználni szent kötelességemnek ismerve, örömmel fogadtam a felszólítást, és 19 vajszlói nemzetőrt puskával s néhány töltéssel ellátva, magam mellé vevék s már 11 órakor a miholczi révnél valánk. Itt mintha az isteni gondviselés könnyíteni akart volna munkánkon, épen ekkor készültek a horvátok egy nyáj juhot Slavoniába szállítani, és a kompokat magok kezünkre hozták. Ezt látva én és legényeim félre vonultunk, Kőrösy biztos pedig egyenesen a komphoz ment, s mihelyt a révészek kikötöttek beleugrott, a révészt és a moholáczi ispánt jól elkardlapozva a a vízbe vetette; mi ezt látva, rohanva szaaladtunk a partra, az ispán pedig a hajóköteleket elvágatván, egyikbe magát biztosunkat, másikba pedig két révészt a vízre bocsátott, és mire mi a távolság miatt oda juthatnánk, a két révész már fele Drávát meghaladta, Kőrösy pedig maga bajlódott a nagy kompnak terelgetésével.

Legelsőbben is felszólítottam a révészeket: hogy ha kedves életök, tereljék felénk a kompot; de ők ezt fel sem vették. Azután egy legénynyel rájok, másikkal a hajó órára tüzeltem: igaz, hogy erre nekünk a felhúzott puskákkal álló granicsárok és a százával csoportozó slavóniai nép tízszereve feleltek, még pedig a sánczok mögül, míg mi nyílt téren állottuk ki tüzelésüket, és végre is mintegy 28 percz múlva szigorú követelésünknek s golyón járó parancsunknak kénytelenek voltak engednia slavóniai révészek s birtokunkba hozták a hajót, a másik hajót pedig, mellyben a nap hőse, Kőrösy István biztosunk, száz hallnak kitéve egyedül evezett, miután őt golyók zápora közt kiragadni szerencsénk volt, útnak eresztettük a Drává, nem lévén kötelünk, mivel megfogadhattuk volna. Kőrösyt úgy járták körül a golyók, mint kotlóst csirkéi; fejét, lábát sűrűen röpdösték körül, de szárnya alá egy sem ment. Velem is szerették volna elvettetni a kardot, kivált mikor minden lövés után fenyegettem őket, de nem boldogulhattak.

                     Kép: A Pesti Hírlapot elhagyó Kossuth Lajos ellenzéki hangvételű lapja az 1848-49-es
            forradalom és szabadságharc idején. Első szám: 1848. július 1. Utolsó szám: 1848. december 31

Az elszalasztott hajót is kifogták molnáraink, mi pedig az ellenségnek sűrű lövöldözése közt elsülyesztettük, két ráczot is által adván a pokloknak, mint ezt a molnárok, kik holt tetemeiket látták bionyítják.

Ezzel bevégezettnek hittük az egész tényt, s átadva magunkat örömüknek, néhány boros kelyhet kiüriténk, midőn hozzák a hírt a kilyukgatott hajó nem sülyedt el, hogy a granicsárok száznál többen gyülekeznek s vissza akarják foglalni. Ekkor ismét a komphoz szaladtunk, fegyvereink fedézése alatt tökéletesen elsülyesztendők azt, s midőn már épen vége felé közelítene munkánk, egy bozótba leselkedő gazfi olly szerencsésen lőtt biztosunkra, hogy csaknem elhorddta orrát a golyó, mellyre mi hatszorozva feleltünk, s utolsó golyónkat ellőve, diadallal tértünk őrtanyánkra.

Szép holdvilágos este volt, a Dráva melletti falukból a dobszó harczias lármával töltötte bea vidéket, gyűlt az ember minta felhő a Dráva mind két partjain, száz tűz égett az éjben.

- Itt volt utolsó közlekedési eszközük rácz szomszédainknak, a baranyai Dráva mentében, mellyet midőn elfoglalánk, felényi erővel is biztosan vagyunk. Éber figyelem és elszánt akarat, kérlelhetetlen hosszú s folytonos üldözése a rabló csordának s pár hónap alatt mentve lesz hazánk. - Hetessy Dániel, vajszlói lelkész s nemzetőr főhadnagy.

Kossuth Hírlapja, 1848. okt. 14.