A piskói sorozat harmadik befejező részével egy igazi ritkaságot tudok bemutatni az Olvasóknak. Egy pillanatfelvétel hetven esztendővel ezelőttről. Az akkori falu házainak és a benne lakóknak jegyzéke. Mindez sok-sok érdekes megjegyzéssel mesélt a régmúltról. Több, mint családfa, egy falu ágas bogas koronája, melyből a kisarjadó élet, az utódok is meríthetnek. Mi pedig kései szemlélők egy letűnt idő emlékei között kutathatunk. édes keserűn, hogy mily csodás faluja volt ez az Ormánságnak. Mindez gyönyörű képekkel illusztrálva. Köszönöm, hogy közzé tehettem! - a Szerk.
Fotó: Bonyár Mária 17 évesen
Kísértenek a régi emlékek
Badi Györgyi
A múlt velünk van, a gyermekkor emlékei bennünk élnek, hiába telnek évek a sok emlék, ami a falumhoz köt nem fakul. Évekkel ezelőtt 2013 körül arra gondoltam, hogy rögzíteni kellene az 1950-es évek közepén a falunkban élők neveit. Lelkesedéssel fogtam hozzá és kedves gyerekkori barátaim segítségével 2017-re befejeztük ezt a munkát. Ekkor az jutott eszembe, hogy foglalkozni kellene Piskó falu történetével. Tőlem függetlenül Ambachné Perics Irénke tanítványával Ambrus Zsófiával egy pályázatra készülve foglalkoztak Piskó falu történetével, Czupy György pedig levéltárakban kutatott a falu múltja után. Segítségemre jöttek ezek a munkák, ösztönöztek is engem. Gondot jelentett hogyan lehetne nyilvánosság elé tárni az eredményeinket, ekkor találkoztam az Ormánsági História szerkesztőjével, aki vállalta ezt a munkát. Köszönet érte.
Fotó: piskói kisiskolások
A felidézett emlékek sok örömöt jelentettek nekem és talán azok is örömüket találják az olvasásban, akik akkor éltek a faluban és ma már csak emlék nekik is Piskó falu. Szeretném hinni, hogy az utódaink is érdeklődéssel olvassák majd őseik történetét.
Az itt közölt családok neveit 2013-ban kezdtem összegyűjteni azzal a céllal, hogy maradjon fenn Piskó falu lakóinak a neve abban az állapotban, ahogy 1950-ig ismertük. Megrendült lélekkel észleltem, hogy 2013-ra a falu lakossága majdnem egészében kicserélődött, az őslakosok közül egy család és egy egyedülálló férfi maradt a faluban.
Az ősi építkezés emlékei a talpas házak sem maradtak meg. A falu temetőjének értékesebb síremlékeit az 1970-es években eltulajdonították, az ott nyugvó őslakosok nevei lassan gondozás híján megkopnak, eltűnnek.
Fotó: Piskói iskolások 1948-ban Vajszlón, az Ormánsági Napokon
A falu gyönyörű református temploma felújításra vár, némi állagmegóvás történt már, de ez nem óvja meg a pusztulástól, nincs már templomba járó gyülekezet sem. A másik kincse a falunak a kitárt szárnyú karmai közt kardot tartó I. világháborús emlékmű is romlik, megkopott rajta a Nagy Magyarországot ábrázoló dombormű és hősi halottak neve is, gyermekkoromban sokszor nézegettem rajta Benke Gyula nagyapám nevét. Szomorúan láttam, hogy letörték a kardot a markolatánál. Nénje (Matyi Dezsőné) mesélte, hogy az ablakukból látta, amint egy rendőr puskatussal rácsapott a kardra és az a markolatánál eltört, szólni senki sem mert.
A térképek is regélnek a régmúlt időkről. A régi katonai felméréseket vizsgálva, talán nem túlzás az a kijelentés, hogy az utolsó ötven évben többet változott a falu, mint a azt megelőző kétszáz évben . A képre kattintva a többi térkép is megjelenik. - a Szerk.
A képre kattintva megtekinthető a többi kép is elénk tárul.
Azért választottam 1950-es évet a nevek rögzítésének, mert ez év június 23 -ig laktam szüleimmel a faluban, szép gyermekkorom köt a faluhoz.
Június 23-án éjszaka erőszakkal, törvénytelenül elhurcoltak bennünket a Bohár családdal együtt Hortobágyra a Lenin tanya nevű őrzött kényszermunka táborba, ahonnan 39 hónap múlva szabadultunk. A faluba nem mehettünk vissza. A falu pusztulásához ez a történés is hozzájárult. Az elhurcolásunkat a kétezres évek elején feldolgoztuk „Kitaszítottak” címen négy kötetben 2000,2002, 2006, 2007-ben jelentette meg a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete.
Fotó: a 2010-ben állított emléktábla a Hortobágyra kitelepített Badi és Bohár család emlékére. Bal oldalon: Badi Györgyi jobbról húga, Badi Mária
A nevek felidézésében élő lexikonként, segítőtársam, gyermekkori barátnőm Kovács Irénke volt, gondosan járt utána olyan neveknek, amire nem emlékeztünk pontosan. Köszönöm odaadó munkáját. A töltés sorban lakókra emlékezni Csöme Jóska segített, aki felnőtt koráig ott lakott, köszönet érte. Köszönet a sok kiegészítésér, amit Gelencsér Antaltól (Toncsi) kaptunk.
A nagy családok gyermekeinek a neveit egészítette ki és a 84., 85. sorszám alatti családokat javasolja felcserélni, minden elköltözött család temetkezési helyét az általa közölt adatok és Kovács Irénke kiegészítése segítségével rögzítettem. Szívből köszönöm Horváth Margitkának, aki egész életében a faluban lakott, hogy csodálatra méltó emlékezőképessége sok pontos adattal szolgált a nevek összeírásánál.
A temetőben még jól és kevésbé jól látható síremlékeket lefényképeztem, innen is gyűjtöttem a neveket, a születési és halálozási évszámokat, ezeket is egyeztettük az élő emlékezettel.
Ahol a leszármazottakról is van tudomásunk, azokat is rögzítettem. Tudomásom szerint az 1960-as években kezdődött a falu lakóinak az elvándorlása, elsőnek a két Viola család költözött el, ők Terehegyre mentek. Az országban szétszóródtak a kis ormánsági falu lakói, távoli temetők őrzik a hamvaikat.
A táblázat oszlopai balról haladva: sorszám, fő, név, megjegyzés, egyéb, temetkezési hely.
Az esetleges elgépelésekért elnézést kérünk, amennyiben téves, elírt adat szerepel, kérem jelezze. A táblázatra kattintva a felugró képen jobbra/balra oldalra mutató nyilakkal lehet a több tucat táblázatot megnézni. - a Szerk.
Az őslakosok 1990-ben gyűltek össze először Matyi Dezső, Horváth Margitka, Hetesi Marika, Kudar János áldozatos munkával szervezte meg a találkozást. Finom halpaprikással vendégelték meg az összegyűlt, egymást boldogan ölelgető gyerekkori emlékeket felelevenítő, vidám társaságot. Eljöttek egykori tanítóink Csatári Zsuzsa néni és Perics Péter.
A Dunántúli Naplóban erről a találkozásról cikk jelent meg „Piskó a dajkáló falu” címmel. A templom felújítására pénzt is gyűjtöttünk, amiből némi állagmegóvást végeztettek el. Még egyszer találkoztunk 1992-ben. Köszönet ezekért az alkalmakért.
Isten, áldd meg a magyart.
Köszönetnyilvánítás
Akik segítségemre voltak emlékeikkel és elkötelezett odaadásukkal a Piskó falu adatainak a lehető leghitelesebb rögzítésében:
I. " Piskó története" megírásában Ambachné Perics Irén tanulmánya segített.
II. "Piskó iskolatörténete" Czupy György által levéltárakban megtalált dokumentumok alapján írtam meg.
III. "Piskó falu lakói az 1950-es években" gyerekkori barátaim és a magam emlékezete alapján került rögzítésre: Kovács Irénkével gondolatban végig jártuk a falu minden házát, pótolhatatlan volt Irénke segítsége, hiszen ő nálamnál hosszabb ideig élt a faluban. A faluból elszármazottak temetkezési helyét Gelencsér Antal, Toncsi gyűjtötte össze, sok a faluból elszármazott régi baráttal tarja a kapcsolatot.
Az évekig tartó munkát, türelmüket hálásan köszönöm, a szerkesztőnek, hogy évekig segített életben tartani a munkámba vetett hitemet. Abban a reményben bocsátjuk útjára a Piskóról írt anyagot, hogy akik elszakadtak a falutól akár kényszerből, akár önként hagyták el, elolvasva az itt leírtakat örömmel emlékeznek vissza a falura; kívánom, hogy a szép emlékek jöjjenek elő a múltból. Bár engem gyerekként kényszerítettek a falu elhagyására, de az emlékeim meghatározóak, abban hiszek, hogy az utódaimnak is szüksége van a család múltjának az ismeretére, hiszen erre építhető a jövő, ahogy a történelmi múltra az ország jövője is.
2020. Szent György hava
Badi Györgyi
A blog támogatója a nagyméretű férfi ruházat és a nagyméretű férfi és női cipők webáruháza: az MB Shop.
