A nagyobbik harang régebbi elődjét, mely 256 kg súlyú volt, az első világháború alatt 1916. évi augusztus hó 24-én vitték el hadi célra, közvetlen elődje pedig – mely 234 kg súlyú volt és 1922-ben ajándékozta a zalátai közbirtokosság – 1945. évi augusztus hóban megrepedt. Pusztulása, halála fájt mindnyájunknak és úgy megsirattuk, mintha valamelyik drága szerettünket vesztettük volna el. Hiányzott a hangja, nélküle szinte üres lett a falu, egyházunk istenfélő tagjai azonban közös áldozathozatal nélkül a bajon nem tudtak segíteni.

Kép: 1916, a harangot búcsúztatja Zaláta 

Sok fájdalom, sok könnyhullatás és sok imádság után 1948. évi március hó 4-én Czere Horváth Jánosné szül. Várady Ilona, a lelkipásztor neje megalakította a Zalátai Református Nőszövetséget és rögtön cselekedett a 41 asszonytestvérével együtt. A harang beszerzése ehhez az összefogáshoz fűződik.

A lelkipásztor nejének nemes törekvéséhez a következő asszonyok ajánlották fel segítségüket házszám szerint:

Mivel volt szívük, csodát műveltek. Megmutatták, hogy amit a férfiak nem tudtak megcsinálni, azt a gyenge nők megvalósították.

Villámgyűjtést rendeztek, szeretetvendégségeket tartottak és 1948. évi március hó 25-én megrendelték az új harangot Szlezák Ráfael rákospalotai harangöntő mesternél.

A régi harang fakoronás volt. Az új harang vaskoronával készült, mely 900 Ft-tal tette drágábbá e harangot.

Minden zalátai házra ki lett vetve 20 Ft harang-hozzájárulás, mely Zaláta község lakosságának ¾ része felekezeti különbség nélkül befizetett a Nőszövetség pénztárába. A legnagyobb adományt özv. Benke Péterné adta, aki 100 Ft-tal járult hozzá az új haranghoz és 10 Ft-tal az új harangkötélhez. A harangkötélre a Nőszövetség gyűjtést nem rendezett, hanem egyik összejövetelükön saját maguk adakozták össze a 100 Ft-os harangkötél árát.

A gyűjtésen felül a lelkipásztor neje a Nőszövetség tagjaival négy műsoros estet rendezett, melynek jövedelme gyarapította a harang-alapot és lehetővé tette a harang árának kifizetését.

A megrendelés után éppen négy hónap múlva, azaz 1948. évi július hó 25-én megérkezett az új harang a zalátai állomásra. Július hó 29-én a Presbitérium lement a harangért az állomásra, melyet Czuni János kiskurátor hozott be kocsiján. Czere Horváth Jánosné a Nőszövetség elnöke a Nőszövetség tagjaival a falu elején várta a harangot és feldíszítették a szeretett virágaival, azután a kisebbik harang üdvözlő szava mellett könnyáztatta úton a templomhoz kísérték, ahol a lelkipásztor a kántorral és az összesereglett gyülekezettel várták őket.

 A harang megérkezésekor a templom előtt a gyülekezet elénekelte a XXXIII. zsoltár 1. versét, majd a lelkipásztor a 150. zsoltár 1-6 versei alapján hirdette az igét és a gyülekezettel együtt buzgó imádságban adott hálát az Isten megsegítő kegyelméért, új harangjukért, melyet Isten gondviselő oltalmába ajánlottak.

A gyülekezet tagjai elgyönyörködtek a szép új harangban, melynek súlya 254 kg koronával, ütővel és húzóval pedig 344 kg.

Dicső trónjára, a toronyba való felhúzás előtt a lelkipásztor neje hangosan elolvasta a feliratát, úgyhogy mindenki meghallja:

 A harangot Holczinger József és Pap Sándor sellyei ácsmesterek húzták fel a toronyba, de véglegesen 7-én Szlezák Ráfael harangöntő mester szerelője: Blázy Gyula helyezte a modern csapágyas és olaj nélküli, homokban forgó tengelyes  szerkezetet a helyére, annak felszereléséhez más nem értett.

Az új harangot az első harangozásért a legtöbbet, vagyis 50 Ft-ot ígért Sándor Presbiter húzta meg fia:
a tragikusan elhunyt ifj. Gajdon Sándor szakaszvezető, 24 éves testvérünk emlékére. Így áldozott a soha nem felejtő és édesapai szív egyetlen fiúk naponként megkönnyezett emlékének.

Kép: a zalátai templom tornyában - 2017

A harangszentelés lélekemelő ünnepe 1948. évi augusztus 8-án volt. Zsúfolásig megtelt a 600 ülőhelyes templom. Sok volt a környékbeli hittestvér és a meghívott rokon, akiknek megjelenése fokozta a helybeliek örömét.

A lelkipásztor a XXX. zsoltár 5-6 és 12. versét, továbbá a Zsid. III:15. vers alapján hirdette az Igét. Hálát adott Istennek, hogy nem hagyott el nyomorúságunkban, hanem segített. A hála és elismerés szavaival emlékezett meg azokról a jó és buzgó lelkekről: a Zalátai Református Nőszövetség tagjairól, akik egyházukhoz, vallásukhoz való forró szeretetből minden áldozatos munkára készek voltak s valóra váltották e község lakósainak vágyát és megszólaltathatták új harangjukat. Hála és elismerés szavaival illette gyülekezetük minden rendű és rangú tagját és azon más felekezethez tartozó testvéreinket is, akiknek adományából végre megönthettük új harangunkat. Végül így szólt:

 „És most ti, élettelen alkotásai az emberi elmének: új és régi harangjaink! – keljetek mintegy élere és halljátok meg, mi lesz rendeltetésetek és kövessétek, zengjétek az erős Isten dicsőségét és szóljatok hívógátölág, szóljatok ébresztőleg! I
ntsetek mindeneket vigyázatra és imádkozásra, Isten és emberszeretetre és buzdítsátok hűségre egyházunk, vallásunk, földi és mennyei hazánk iránt! Legyen a jó Istennek áldó kegyelme rajtatok most és minden időben!”

Most már újra két harang hívja a zalátai híveket Isten dicsőségének szolgálatára.

A Nőszövetség által rendezett műsoros délután és műsoros est még feledhetetlenebbé tették a harangszentelés napját és gazdagították a lelki áldásokat. A harang beszerzése Isten után a Zalátai Református Nőszövetség buzgóságának köszönhető.

 H. Várady Ilona visszaemlékezése (1965)

 (Részlet a Zalátai csárdás c. készülő kötetből)