Halászy Károly 1812-1849 (H. Várady Ilona anyai dédapja)

1812-ben Rákoscsabán született. A Halászy család a felvidéki Gömör megyéből szármázott. Iskoláit Veresegyházán végezte, majd a losonci és a pápai gimnáziumokba került. Mérnök szeretett volna lenni, de ezt a család szerény jövedelme nem engedte meg, ezért a tanítói pályát választotta. 1831-ben Kisorosziban kezdett tanítani, itt kötött házasságot Csáthi Szakács Teréziával a kisoroszi református lelkész lányával. Halálukig boldog családi életet éltek, házasságukból 5 gyermek született, de csak a két lány élte meg a felnőtt kort.  Kisorosziból 1835-ben Váchartyánba költözött, itt két évig tanítói állás mellett jegyzőként is dolgozott. 1837-ben Alsónémedibe hívták, ahol mint rektor a halálig dolgozott.  Halászy Károly nemcsak a hivatásával, hanem a nép egyéb gondjaival is lelkiismeretesen foglalkozott. 1844 nyarán a megyei közgyűléshez fordult, és kötelezni kívánta az uraságot, hogy az általa használt úrbéres föld után ne tizedet, hanem kilencedet szedjen. 

Tevékenysége a forradalomban.

1848 tavaszán a szabadság harc kitörésekor lelkestő beszédet tartott, s Némedi lakosait fegyverbe szólította. Hadi gyakorlatokat szervezett. Kinevezték hadnagynak és nem sokkal ezután parancsot kaptak, hogy vonuljanak a   délvidéki Szenttamásra. Halászyt ezen a csatatéren főhadnagynak nevezték ki, és több magasabb rangú tiszttel Budára küldték. Ott Kossuth Lajos  a délvidéki harcokban való helytállása miatt századossá nevezte ki, s miután küldetésének eleget tett szabadságolta a családjához. Halászy Károly  ismét elfoglalta rektori állását.
Ettől az időtől kezdve csak a tanítói és helyettes jegyzői munkájának élt. Emellett a szabadságharcot úgy segítette, hogy a sebesült honvédek részére kötés, fehérneműket és pénzadományokat gyűjtött.1849 június 23-ra virradóra nagy orosz csapat érkezett Némedibe, őket egy csapat vasas német is követte.  A bírótól kenyeret, zabot és kocsikat követeltek, de ezt a követelést nem tudta teljesíteni, ezért száz botütésre ítélték, amit az utca közepén azonnal végre is hajtottak.  Garai Ferenc bíró a kilencvennyolcadik ütés után félholtan esett össze. A katonák a község lakosait vallatták, ekkor Végh Lászlóék eláruták Halászy Károlyt, hogy hondvédként szolgálta a nemzetet.  A bírót, a református papot és Halászy Károlyt  letartoztatták, náluk házkutatást tartottak. Halászynál megtalálták századosi csákóját, amit durván a fejére vertek, a paphoz hozzákötték a magyar zászlót majd őket és a bírót Ócsára hozták. Itt, mint gonosztevőket fához kötötték - a katonák durván bántalmazták és sértegették a foglyokat. Eséte bezárták őket egy parasztházba. Másnap haditörvényszék elé kerültek, ahol Halászy Károlyt halára ítélték. Társai mindent elkövettek érte, de ő nem alkudott meg.

-"Amit tettem, hazám iránt tettem, honvéd hadnagy voltam, újra az lennék, ha önök elbocsájtanának és újból szükség vona rá-"

Hóhér híján golyó általi halálra ítélték. Visszavezették a siralomházba, s senkit nem engedtek be hozzá. 1849 július 25-én hajnalban az uradalmi tiszti udvaron (jelenleg az ócsai Általános Iskola udvara) egy kis gödör elé térdepeltették. Halászy Károly még ekkor is ártatlannak vallotta magát

"-Ártatlan vagyok, Istenem, áldd meg e szegény magyar hazát, most és mindörökké ámen."

Ekkor a három kivégző tiszt fegyvere eldördült és Halászy Károly holtan bukott a gödörbe, itt azonnal el is földelték. Másnap  Konta Sándor ócsai öreg rektor csináltatott egy koporsót, s felment a hadbíróság elé. Megkérte őket, hogy engedjék Halászy Károly tetemét rendesen eltemetni a temetőbe. Ezt megengedték, de azzal a feltétellel, hogy semmi ceremónia ne legyen. Minden a legnagyobb csendbe történjen. A sírkövet Kontra Sándor  indítványára - önkéntes adakozás útján állították.

Forrás: http://nevesocsaiak.hupont.hu/3/halaszy-karoly#ixzz5hrtKgCi4

sulinet.hu

Ócsai Hírmondó (2009)

reformatus.hu