Megsárgult újságlapok - Dunántúli Napló 1958. november

 A munkáshatalom földet, kenyeret és jövőbe vetett hitet adott Ormánság népének

Vasárnap mintegy kétezer ember jött össze Vajszlóra, az Ormánság szívébe, ahogyan itt mondják: fővárosába, a Hazafias Népfront választási nagygyűlésére. Vonaton, külön autóbuszokon, vontatókon érkeztek a környező községek választó polgárainak küldöttei, mintsem törődve a szemerkélő esővel.

Tíz órakor már megtelt a gépállomás szépen feldíszített hatalmas szerelőcsarnoka. Több százan az ajtó előtt szorongtak, nekik már nem jutott hely, a hangszórók pattogó indulókkal szórakoztatták a sokasodó érdeklődőket.

A nagygyűlésre eljött választópolgárok szeretettel fogadták Aczél György elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának tagját a művelődésügyi miniszter első helyettesét, a Baranya megyei képviselőjelöltek listavezetőjét, akivel együtt érkezett a faluba a megye több képviselőjelöltje, köztük Laki István elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, valamint Török Károly elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára. Aczél György elvtárs, a nagygyűlés előtt hosszasan beszélgetett az emberekkel.

A nagygyűlést Szűcs József elvtárs, a sellyei járási pártbizottság titkára nyitotta meg, majd Aczél György elvtárs mondott beszédet.

Elöljáróban az országépítő munka eredményeiről, az ellenforradalom utáni konszolidáció sikereiről s a béke megőrzésének mindenkit érdeklő ügyéről szólt, majd a régi Ormánságról és Vajszlóról beszélt,

– A környék lakói tanúsíthatják, hogy amit 1949-ben Vajszlón az ormánsági választási nagygyűlésen a kommunisták megígértek, rendre megvalósult. A párt az idei választások előtt sem ígér olyat, amit nem tud valóra váltani Baranya megye képviselői jövőre is és máskor is nyugodt lelkiismerettel állhatnak választóik elé.

– Ormánság jelkép volt Horthy-Magyarországon, a magyar nép pusztulásának jelképe. Nem volt író, aki akkor nem írt erről a vidékről. Sokan papírra vetették, amit itt láttak: pusztuló községeket beszögezett házakkal, temetőket szaporodó sírokkal. A népet pusztította a csecsemőhalandóság, a tüdővész, a golyva, a trachoma. A múltban az emberek 50-60 százaléka golyvás volt ezen a vidéken. A környék népének földjét vasgyűrűként szorította, fojtotta az Andrássy, Benyovszky- és Biedermann birtok. Az emberek nem láttak jövőt maguk előtt, s hogy egy darabban megőrizzék a „birtokot”, a gyermektelenséghez, az egykéhez menekültek. Sok író hangot adott akkor annak, hogy kilátástalan ezeknek az embereknek az élete.

Közülük az egyik 1932-ban írta Kovács Margitról, egy fiatal ormánsági lányról: „Szomorúság ül a szemében”. A közelmúltban megnézték: hogyan él ez a Kovács Margit most? Boldog asszony a környék egyik kis falujában, két gyermeke van, közülük az egyiknek most ülték az eljegyzését. Megváltozott az élet Ormánságban, s rendszerünk az elmúlt tíz év alatt akkor is sokat tett volna, ha csak ez lenne fennállásának egyetlen eredménye (Nagy taps.)

– Itt van Vajszló. Ahol azelőtt, még az elemi iskolába sem tudtak járni a gyerekek, ma iskolázott embereket ad nemcsak a falunak és a megyének, hanem az országnak is. Gyermekeik közül jó néhányan egyetemre, középiskolába járnak és az asszonyok nem öregszenek időnek előte.

 Kép: Aczél György Vajszlón, 1958.

– Megváltozott az Ormánság népének életmódja is. Kiegyenesedett a gerincük, az öreg emberek becsülete együtt nőtt a fiatalokéval. Az ormánsági falvak, ma már nem az öngyilkosok falvai, nem azoknak az íróknak lett igazuk, akik azt állították,….hogy az ormánsági lélek sajnálatosan öngyilkos hajlamú, hanem a kommunistáknak, akik földet, kenyeret és jövőbe vetett hitet adtak a népnek. Jó lenne, ha ezek az írók ma újra kijönnének ide, az ormánsági emberek közé. Ha megértenék a mai életet, a mai embereket, ez nekik mint írónak is sokat segítene. Jó lenne, ha észrevennék, hogy itt van előttük az élő nép, amely szinte kínálja, hogy megújhodott életéről írjanak. (Helyeslés, taps.)

– Jelkép volt a múltban az Ormánság és jelkép ma is. Népünk megváltozott életének jelképe. Már nincsenek népbetegségek, s a tüdővész napjainkban egész Baranyában tizedannyi áldozatot szed, mint a felszabadul előtti Ormánságban. Vajszlóról 1934Bem lát tanító is megszökött. Ma nyolc nagy tanteremben 250 gyermeket 11 pedagógus tanít.

– igénytelen a magyar paraszt – mondották azelőtt,

– S vannak még ma is olyanok, akik a magyar parasztember örök konzervativizmusáról írnak. Hogyan fest ez a konzervativizmus? A választási előkészületek idején a képviselőjelöltek nagyok sok helyen jártak itt a megyében is. Sok emberel beszélgettek, de egyetlen helyen sem azt mondották: kenyér kell, fedél kell a fejünk fölé. Az már van, hanem azt tették szóvá, hogy még több művelődési otthon, nagyobb filmszínház kellene. Itt az Ormánságban, például Vajszlón 300 rádiótulajdonos van és három ember már autót is vásárolt. A házakban villany világít. Ez nem kis dolog, ha visszagondolunk arra, hogy mi volt itt másfél évtizeddel ezelőtt. (Taps)

– Jó, ha ezekről a dolgokról a szülők elbeszélgetnek a fiatalokkal, mert a gyerekeknek nálunk azért is tisztelni kell a szüleiket, hogy olyan nehéz körülmények között is készek voltak a harcra a jobb jövőért, évtized helyett néhány év alatt megvetették egy új élet alapjait. Ma is vannak még gondjaik az embereknek, de mennyivel mások, mint húsz évvel ezelőtt: akkor kenyér kellett volna és lábbeli, most még több művelődési házat, mozit, könyvet kér az Ormánság népe és azt panaszolja, hogy kinőtték a bölcsődét, óvodát, amelytől néhány évvel ezelőtt még idegenkedtek. Ormánság – országunknak ez a ksi része, – amely felett oly sokszor meghúzták a lélekharangot, ma él, erősödik, szépül.

– Hazánkban a szocializmus már nem a távoli jövőé, minden vívmányunk és minden változás, amely a népet szolgálja, a szocializmus vívmánya. Mi, kommunisták bízunk abban, hogy november 16-án az Ormánság egész népe szavazatával is erősíti a munkás-paraszt szövetséget, amely oly sok eredményt hozott a múltban, a felszabadulás előtt elnyomott magyar nép életének megváltoztatásával – mondotta befejezésül Aczél György.

A nagy tapssal fogadott beszéd után a vajszlói KISZ-fiatalok és az ifjú választók küldöttei köszöntötték Baranya megye képviselőjelöltjeit, majd az ormánsági asszonyok ígérték meg, hogy a november 16-i választásoknál egy szívvel a Hazafias Népfront jelöltjére szavaznak.

Dunántúli Napló 1958. november 11.