Burai Zsiga a Hortobágy legendás prímása és H. Várady Ilona
2020. április 05. írta: Ormánsági História

Burai Zsiga a Hortobágy legendás prímása és H. Várady Ilona

H. Várady Ilona az Ormánság legendás nótaszerzője, aki közel ezer nóta szerzője  nagyon ritkán  hagyta el Zalátát, egyszerűen nem szeretett utazni, helyette inkább nagyon sok látogatót fogadott. Azonban egy két alkalommal kivételt tett, miként 1966-ban, mikor a  legendás Hortobágyra ellátogatott. A híres csárdavilágban találkozott Burai Zsigával, a neves prímással. Két nótájának történetét is megismerhetik az alábbi írásból. Mindkettőt a Hortobágy ihlette.

Burai Zsiga

Az első Cigányprímás aki elnyerte munkásságáért a "Népművészt Mester " címet. 

Az 1960- években francia filmesek forgattak a Hortobágyon...majd betértek a
Csárdába ebédelni.....ott hallották meg -e szép zene számokat, majd megkérték
Burai Zsiga primást, hogy rögzíthessék az elhangzott magyar nótákat, Rögzítették.
Később Párizsban megjelent bakelit lemezen, egy debreceni hazafi , hazahozta. Ennek jóvoltából hallgatható meg kiváló előadása.

Forrás: Facebook - Kilenclyukú Híd - Hortobágy

 

Egy dal születése…

1966. november ötödikét írunk. Élénk hangulatban nagy sürgés-forgás van a szoboszlói üdülőben. A vendégek hortobágyi kirándulásra készülődnek.

H o r t o b á g y…

 Sokónk lelkében csak a tankönyvek szemléltető képeiből, vagy festmények, reprodukciók halvány másaiból élnek képek erről a csodálatos vidékről. De ma más lesz! Ma az eddig csak megálmodott tájat látjuk majd! Jómagam már egy csokorra való dalt írtam erről a szépséges, magyar nevezetességről. Talán joggal érzem, hogy a legnagyobb érdeklődéssel én várok a nagy találkozóra. A szemtől-szembe való látásra. Mély élmény lesz számomra a perc.

Ha az ember valamit nagyon vár, lassan érkezik el a várt idő. De mivel nincs olyan hosszú, melynek vége ne szakadna, így jött el az indulás ideje is.

Már vonultak a kisebb-nagyobb csoportok az autóbuszok kiindulási helye felé. Pontosan érkeznek a „különjáratok” feliratú kocsik. Egyikbe én is beszállok. Az ablaknál helyezkedem el, hogy gyönyörködhessem a majd elém táruló panorámában.

 Elindulunk. Érdekes tájakon visz utunk keresztül. Érdekes, mert a szoboszlói földgáz kitermelő helyei mellett haladunk darabig. A földből csöveken kivezetett gáz, vörös lángnyelvek képében mutatja, tanúsítja jelenlétét. Lassan a hortobágyi útra kanyarodunk. Itt-ott kisebb települések is feltűnnek. Igézetesen megérezzük Hortobágy varázslatos erejét. A kirándulókon a meghatott lelkesedés vesz erőt. Miben is nyilvánulhatna meg ez jobban, mint éneklésben. A magyar szív indította, lélekből kiáradó lelkesedés egymás után szólaltatja meg a hortobágyi és alföldi nótákat. De kedves, de meghatóan szép is ennyi-ennyi felnőtt, életharcban érett ember gyermekien elragadtatott érzelemnyilvánítása, lelkesedése!

 A híres, hortobágyi csárda előtt megállnak a buszok. Valamennyien kiszállunk. Meghatódva lépek Hortobágy homokjára, s pillanatra lehunyom szemem. Térben és időben hazaszállok drávaparti otthonomba. 1939 nyarába… És ismételgetem magamban az akkor írt dalom bejező sorait: 

Magyar itt az égtől kezdve a porszemig minden,

Vén Hortobágy, hű szerelmem, áldjon meg az Isten!

 Első utunk a csárdával szemközi múzeumba vezet. Itt megmagyarázzák a látható festmények és használati tárgyak rendeltetését- mondanivalóját. Megnézzük a 9 lyukú hidat, s utána a csárdába vonulunk be. Percek alatt megtelik a termek asztala, a melléje ült vendégekkel. Röviddel utána pedig már halászlé illatozik előttünk. Jómagam kettős okból rendelem: először is Hortobágyon fogyasztva ez a híres, magyar eledel, egy külön unikum, aztán meg mert mértéken felül kedvelem a halat. És ez a készítmény – a szakács dicséretére legyen mondva – ízes volt. A hatalmas vendégkoszorú neki is melegszik ám az étkezésnek! Az italosok is rendre helyezgetik a rendelők elé, a tetszetős kiállítású, remekül felcímkézett, híres magyar borfajtákat.

 hortobagyi_halastonal_13_liba_2.jpeg

Megjelenik az egyik női „kultúros” vezetőnk s nyomában Burai Zsiga bácsi halad, zenekarának tagjaival. A családból összetett alakulattal. Bevonulásuk egy látványosság. Csikós díszruhában. Meghatóan kedvesek! A rövid ismertetőből megtudjuk, hogy az öreg prímás már bejárta a világot, de hiába ígérték és kapta is meg a szerződések nyomán járó igézetes összegeket, bizony Ő csak kívánkozott vissza Hortobágyra…

burai_zsiga.jpg

 

 

Tisztán csengő, meleg hangjával adja elő dalait, mit a hallgatóság nagy tetszéssel fogad. Újra kérik a dalokat! Majd harmadszorra is!

 Ekkor kedvesen asztalunkhoz közeledik és mosolyogva mondja a következőt: „Szerzőnek, énekesnek mindig jól esik az elismerés. És ezt én is köszönöm. Most befejezésül előadom a kedvelt „Liba dalt...” mit olyan nagyon régen énekelek itt a Hortobágyon. Mai előadásomnak az a különös kuriózuma (szóról szóra így!), hogy szerzője ma Hortobágy vendége, s itt ül önök között. „ Ezzel vonójával reám mutat s énekli is: „Hortobágyi halastónál 13 liba legel a réten...” Murgács szövegére írt dalom.

 

A derültség és taps általános lesz a végén! Utána a zenekar üdvözlésemre jön. Szünetben az ifjú Burai Zsigmond kér, hogy szeretnének velem beszélni. Kimegyek a másik terembe, hol a cimbalmossal, Burai Jánossal, arra kér az ifjú prímás, hogy Édesapja nyugalomba vonulására írjak egy búcsúztató dalt. Csak az Érdekeltnek el ne áruljam! Ezt én annál is inkább megígérhettem, mert mint mondtam is „Nem biztos, hogy a dal megszületik”. De nagyon kértek erre az alkotásra. Kis papírlapra felírták, hogy kb. mit tartalmazzon a szöveg.

Elvállaltam. Teljesíteni kell hát ígéretem! Hazafelé a buszban rá-rágondoltam születendő szövegemre. Az ablakon kitekintve azonban valósággal megkap a látvány: sötét éjszakában izzó lángnyelvektől tarkított terület. Csodálatosan szép!

Megint a szövegre gondolok. Érik bennem, míg a lenyűgöző vidék látványát bámulja szemem. Te csodálatos, dalokat termő vidék!

Hazaérkezünk. Éjjel többször kigyullad kis lámpácskám. Jegyezgetem a születendő gondolatokat. Szobatársam – egy kedves-kedves igazgató tanárnő – reggel kérdezi a sok rövid világítás okát. Jelentem Néki, hogy a dal első versszaka megszületett. A kora délelőtt órákban a második verse is. Íme:

Fehér lett az öreg prímás holló fűrjtje…

Hej! De régen sír-zokog a hegedűje!

Hiába járt siker útján a világon

Visszavágyott megpihenni Hortobágyon.

 

Érezte, hogy várja it a kedves róna.

Délibábos Hortobágyon elsírt nóta –

Gólyafészek a vén csárda nagy kéményén.

Hazajött hát megpihenni puszta mélyén.

 

A kéziratot – elég nagy alakban – két példányban készítettem el. Mindkettőt bekereteztem. Egyik elment Hortobágyra, másik a kis házi múzeumom, a kék szalonom falát díszíti.

A kottafejeket apró, aranyszívek helyettesítik. A keretezett kézirat alsó felét a dal kottája, szövege tölti be. Fölötte ez van írva kézírásommal:

1966. november 5-én kirándultunk a Hortobágyra.

Ott az ifjú prímás megkért, hogy édesapja búcsúztatására írjak egy dalt. Nyugdíjba megy az öreg Burai Zsiga bácsi, ki a világot bejárta, s hódítgatta vonójával az emberi szíveket, lelkeket. De eltelik az élet mindenki felett. Elszáll az idő. És nem nyomtalanul…

Elfárad az emberi test. Nyugalom kell, a megérdemelt pihenés. Emlékezve a múltra, azt kívánom én is a kedves, öreg Burai Zsigmondnak.

Egyetértő lélekkel…

És ajánlom szeretettel e dalt Néki:

Zaláta, 1967. augusztus 18-án.

Hogy a keretezett dal megszületett, végeredményében felettes hatóságomnak köszönhetem. Én csak egyszerű eszköz voltam a sors kezében. Remélem ád még az élet lehetőséget arra, hogy újra elkerülve a Hortobágyra, magam mondhatom el e dalomat a CÍMZETTNEK.

Nyáron Pécsről voltak vendégeim. Előtte a Hortobágyon jártak. Mondták, hogy a dalaim hallották konferálni és játszani Burai Zsiga bácsitól. Kedves figyelem. Nem kértem, de jól esik tudnom."

Sajnos a "Liba nótának" csak a kottája maradt fenn, felvétel nincs róla. A nóta különlegessége, hogy a szöveget Murgács Kálmán írta. Ezen nóta szövegét Murgács más dalszerzőnek is oda adta, így létezik egy másik feldolgozás is. Ezért a V. Ilona neheztelt is egy kicsit, a későbbiekben ennek okán csak akkor vállalta szövegek megzenésítését, ha kizárólagos jogot kapott. A Burai Zsigának készült nóta kottája még nem került elő.... A Szerk.

h_varady_ilona.PNG

H. Várady Ilona visszaemlékezése alapján

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ormansagihistoria.blog.hu/api/trackback/id/tr7215593140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása