Karcolatok az ormánsági nép életéből...
Az alábbi történetek az Ormánság egyik falujában történtek, amely szájhagyomány útján maradt fenn napjainkig.
Dráva mentén az ormánsági falvak kútjainak vízszintje a talaj felszínéből nemigen volt több két-három méternél. A nyári napok egyikén a házsártos anyós összeveszett a vejével. A deszka kútkávához támaszkodott, amely igencsak elhasználódott az idő múlásában. Farával meg-meglökte a deszkát, amint küldte a trágár szavait az istálló előtt álló vejéhez. Egyszer csak kettétörött, s az anyós beleesett a kútba.
A vő azonnal a kúthoz sietett, és lenézett az anyósra. Utána átszaladt a szomszédba, s mondja:
- János bácsi, adjék gyorsan öt-hat vödör vizet!
- Minek az? Nektök is van kutatok, mé aggyak vizet,
- Az anyós beesött a kútba, és csak az álláig ér a víz.
A Tésenkfai Kapitány János Szeretett fülőföldem, az Ormánság c. könyvéből, mely megjelent a Kódex-kiadó - Pécs gondozásában az úr 2010. esztendejében (114-115. oldal).
A közlés a kiadó engedélyével történt.
