Árulkodó nyomok (Rejtezkedő emlékek)

szerző: dr. Bárány Ottóné Badi Györgyi

Nem vagyok tudományos munkatárs, egész életemben matematikát és fizikát tanítottam. A történetben, amit leírok magam is érintett vagyok. Kötelességemnek érzem, hogy a 20. század történetének egy kevéssé ismert, tragédiákkal terhelt idõszaka a valósághoz hûen jusson az utókor és a ma élõ nemzedék tudomására. Fel szeretném hívni azoknak a figyelmét, akik tehetnek is érte, hogy ami velünk történt 1950-1953 között ne essen ki, a történelem tudatából.

2003-ban kezdtem levéltárakba járni, nyolc évvel az után, hogy a családos kényszermunka táborok anyagai kutathatók lettek. Ekkor már több könyv is megjelent az egykori táborokban élõk visszaemlékezéseiből. A visszaemlékezések igen fontos helyet foglalnak el, de azt tapasztaltuk, hogy a történeteinket hitetlenkedve fogadják még az egykori táborok közelében lévő városok lakói is. Felnőtt egy olyan nemzedék és még ott is ahonnan elhurcoltak bennünket egyre többen vannak, akik nem tudnak a falujukban, városukban 60 évvel ezelőtt történt eseményekről. Rácsodálkoznak, hogyan lehetséges az, hogy 12 zárt családos kényszermunka tábor volt a Hortobágyon? Ebben mi is hibásak vagyunk, mert évtizedekig nem beszéltünk a tragédiánkról, ennek az volt az oka, hogy a szabaduláskor megtiltották, hogy ezt bárkinek elmondjuk és féltettük magunkat, később a családunkat.

1950.június 23.-1953.október 31-ig léteztek ezek a táborok, de közben néhány egykor lakásul szolgáló birkahodály kivételével megsemmisítették őket, csak a puszta föld maradt utánuk. Ezekben a táborokban tömegesen hodályokban, fa, frissen vetett vályogbarakkokban másfél négyzetmétereken éltek évekig az emberek, rendőrök kísérték őket munkába, orvoshoz. Leveleiket, csomagjaikat felbontották büntetésből megvonták tőlük. Bûnük nem volt, ítélet sem volt ellenük.

A 2000-es évek után úgy gondoltuk, hogy mi, akik gyerekek voltunk akkor tartozunk szüleinknek, akik már nem élnek azzal, hogy emléket hagyjunk az utókornak annak a közel tízezer embernek a történetéről, akik ezekben a táborokban éltek hosszú évekig, tartozunk a történelmi múltnak, hogy a történészek munkáját segítsük az őszinte, igazságot híven visszaadó élő emlékezettel. Azt is tudjuk, hogy az emlékezet gyarló, emberi dolog az, hogy mindenkinek a maga szenvedése a legsúlyosabb a vele és szeretteivel megesett igazságtalanság a legnagyobb, ezért gondoltam arra, hogy a visszaemlékezéseket levéltári anyagokkal lenne jó megtámasztani. A 12 családos zárt kényszermunka táborról több levéltári anyag Hantó Zsuzsa és Füzes Miklós kutatásának köszönhetően napvilágot látott, vannak történészek, akik nem akarnak erről tudomást venni és 1951. évet jelölik a kitelepítések kezdetének, ezekről a családos zárt táborokról nem vesznek tudomást, nem tudják, vagy nem akarják elkülöníteni a családok elhurcolását zárt táborokba és a kitelepítéseket az ország különböző falvaiba. Mi szeretnénk, ha ezeket a törvénytelenségeket az igazságnak megfelelően rögzítenék a történelemkönyvek

A Lenin tanyának nevezett kényszermunka táborban voltam szüleimmel és húgommal 39 hónapig. Szüleink kérésére iskola is mûködött, kezdetben minden felszerelés nélkül, földön ülve és istállóban oktatott minket Keserû József érettségizett 19 éves fiú, később Offenbacher Lászlóné az agronómus felesége. Bővebben erről a "Kitaszítottak III.(1) könyvben a100-107. oldalon olvashatunk. Mint gyakorló tanár úgy gondoltam megkeresem az anyakönyvet, aminek alapján a bizonyítványunkat kiállították.

Kutatásaimat a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Hajdúböszörményi Fióklevéltárban (később Hb) és a Debrecenben (később Db) lévő levéltárban végeztem.

Hajdúböszörményben megtaláltam a polgári kislétszámú ált. isk anyakönyvét, aminek alapján kellett volna a bizonyítványokat kiállítani, és ott volt több dobozban a Polgári Állami Gazdaság selejtezetlen anyaga. A Lenin tanya ehhez a gazdasághoz, az állami gazdaság Bödönháthoz tartozott.

Debrecenben a Bödönháti Áll.Gazd. selejtezett anyagát találtam meg.

Az élő emlékezet és levéltári anyagok, levéltáron kívüli dokumentumok összevetése során szerzett tapasztalataim a Lenin tanya zárt kényszermunka tábor dokumentumaira vonatkoznak.

1. Fontos eseményeknek nincs nyoma a levéltárakban:

- nem jegyeztek be bennünket a bizonyítványunkat kiállító iskola anyakönyvébe (emlékeim között megmaradt, ahogy a tábor szélére kitett asztalnál ült a tanító néni és egy férfi, aki Polgárról jött ki, én állok előttük és kérdéseket tesznek fel.)
- 1960-as években forgalomban lévő autós térképen jelölik a Lenin tanyát, rajta a 3501 számú 1,5 km hosszú bekötő utat. (ezt az utat mi építettük 1951-ben, mert 1950 telén a tábort, mint egy tenger úgy vette körül a talajvíz és a bevásárló kocsit traktorral kellett a köves útról behúzni, mert a lovak hasa aljáig ért a sáros latyak. A szülő nőt ölben vitték ki a mentőhöz az útra. "Kitaszítottak 119. old.)

2. A rendőri jelentések primitíven

megfogalmazott tartalma nem mindig igaz.
- Bede Fazekas Ödönröl 1950. okt. rendőri jelentésben azt írják, hogy fenyegető levelet tett a rendőrség ablakába, 1952. évi jelentésben szervezkedéssel vádolják.(nem őriz az élő emlékezet Dönci bácsiról ilyeneket, ezek kreált vádak voltak.)    
- családi pótlék kimutatásokat találtam az Áll. Gazd. iratai között.(az érintettek ilyen kifizetésről nem tudnak)
- létszámjelentésnél van olyan, hogy 384 helyett 348-at jelentenek, (a létszámok a sorakozók alatt sem voltak pontosak)
- 1951. február 14-én jelentik, hogy "csomagot, levelet hetente egyszer kaphatnak, elhelyezésük kissé zsúfolt, az elemi egészségügyi követelményeknek megfelel" (138-an laktunk egy 120 nm-es barakkban, később, amikor felépültek a nyers vályogból készült házak 93-an maradtunk a barakkban, mosakodni, enni, aludni 4,5 nm jutott a családunknak, a szomszéd fekhelyétől lepedővel takartuk el a pici életterünket, 39 hónap múlva innen szabadultunk. Levelet, csomagot havonta engedélyeztek, de gyakori büntetésként megvonták ezt a kedvezményt, az ellenőrzött csomagokat a közös konyhára vitték.)

3.Vannak olyan iratanyagok, amelyet az élő emlékezet segítségével lehet értelmezni.

- 1950. június 25-én a Bödönháti Áll. Gazd. póttakarmányt kér(Db 414.a 1.d 1035.) (állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságban ez nem lenne furcsa, de a dátum árulkodó, mert a tőlünk elvett állatok 24-én érkeztek a gazdaságba, a gazdaságban dolgozó emberek pakolták ki a vagonokból a holmijainkat és dobálták fel a vontatókra, a velünk utazó állatokat és kocsikat elvitték Bödönhátra.)
- 1950. július 3 keltezésû iraton: Polgárról érkezett állatok jegyzéke (Db 414.a1.d.1037) (Idegen szem számára, miért ne érkezhetne állat egy ilyen gazdaságba, valójában ez az irat tartalmazza a tőlünk elrabolt állatok jegyzékét szám szerint, hogy hány lovat, tehenet, disznót, kocsit, lószerszámot vettek el.)
- 1950. július 24-én: Túlóradíjak kifizetése utolsó sorában "Kulák kipakolásnál végzett munkáért" megnevezés szerepel (Db 414.a 1.d.1530) (Ennek megértését az emlékezetünkbe örökre bevésődött kép annyiban segíti, hogy gyerekként a húgommal ott ültünk az egyik vontatón, amire a holminkat dobálták túlóra díjért. A kulák szó láttán összeszorult a torkom, a Dráva és a nyugati határ mellől ide húrcolt zömében földmûveléssel foglakozó kis és középparasztokat, akik őseiktől örökölt és a maguk   dolgos életében összegyûjtött kis vagyona miatt ilyen ocsmány, a magyar nyelvben ismeretlen szóval illették. Iszonyodom ettől a szótól.)
- "Sőre kényszervágás Lenin tanyán" (Db 414.a1.d 1103.1) (Sőre jelentése hízó marha, édesapámnak 1950 őszén ezeknek az állatoknak a gondozása volt a munkája. Később többször is elmesélte, hogy az egyik sőrének baj lett a lábával, tettek is róla, hogy a baj minél nagyobb legyen, így le kellett vágni az állatot. Nagyon gyenge volt az élelmezésünk, húst nem ettünk. Apukám vágta le egy társával és a húsból jutott a mi közös konyhánkra is.).                
- 1950. szeptember 14. Lenin tanya földterületéről van tájékoztatás a bejegyzés: "újabb tagosított terület: 276 kat. Hold" (őrzi az emlékezetünk, hogy a környező tanyák nagy részét velünk bontatták le, még úgy is, hogy a tanya lakói ott álltak az udvaron, sírtak ők is meg azok is, akik fegyveres rendőrrel mögöttük, bontották a szerencsétlenek otthonát. Kósa Lajos fekete levelében ír erről a Kitaszítottak lll.(1) 96. oldalon)

4. Olyan iratok is vannak, amelyek több levéltárban találhatók, de csak együtt értelmezhetők.

- 1950. okt. 17 villanyvilágításhoz benyújtott kérelem, aláírás: Thomka (Db414.a.1.d 1934. irat. (Ebből nem derül ki, hogy a kérelem mire vonatkozik. Tudjuk, hogy a Lenin tanyát világítás vette körül, minden szobába bevezették az áramot ügyes férfiak készítették el az áramfejlesztő telepet és tervezték meg az egész tábor területére a világítást.) XXlX 412.a 2.d Hb szám alatt megtaláltam a világítás teljes tervét, amit Vitályos Béla sorstársunk készített és Thomka Miklós írt alá 1950. nov. 5-én

5. Találhatók olyan iratok is, ahol a feljegyzés valós, de a tartalmára nincs levéltári adat.

- 1951 febr. 14-én, létszámjelentésnél olvasható: internálva 7 fő (1950. okt. 31-én Badi Lajost, Bede Fazekas Ödönt, Fekete Györgyöt, Kutor Lajost, Szentirmay Tibort, Varga Sándort és előzőleg Breuer Pált börtönbe Budapestre vitték. Ez az egyetlen adat, ami erre az eseményre vonatkozik. A férfiak internálása összekapcsolható egy másik jelentéssel, amit okt. 19-én írtak. Ebben azt jelentik, hogy a tábor rabtársak által megbízott vezetői 15 pontból álló kérelmet adtak be, amiben életkörülményeik javítását kérik, miért vannak a táborban, fizessék ki az elvett állatok ellenértékét stb. A férfiak internálásával azt is elérték, hogy megfélemlítették az ott maradókat. 1951. áprilisban hozták őket vissza a táborba, nem volt bírósági tárgyalásuk.)
         
6. Található irat a "telepesek letétbe helyezett" kerékpárjairól

név szerint felsorolva, hogy kik a tulajdonosok.
Kitaszítottak lll.(1.) 121. oldal Arról nincs adat, hogy mi lett a sorsuk. Azt láttuk, hogy teherautóra rakták és elvitték. Ellenőrizték a tábort és egy jelentésben azt írják, hogy az elvett írógépek, fényképezőgépek, kerékpárok egyéb vagyontárgyak hollétéről nem tudtak felvilágosítást adni a tábor vezetői. A felsorolt levéltári iratok tartalma és az élő emlékezet együtt ad hiteles képet a családos zárt kényszermunka táborokról.                

7. Általános jellegű iratok között található egy rendelkezés,

ami ehhez a témakörhöz kapcsolható.
Ebben az iratban utasítják Debrecen és Szolnok városok Főkapitányságának Vezetőjét, pontokba szedve, hogy a"telepesek", "telepítettek", akiknek a rendőri őrzését erre a célra szervezett különleges "K" őrsök látják el, és leírják részletesen, hogy a "telepesek"-kel szemben hogyan kell eljárni az életük minden területén.

Utasítják a "Kirendeltséget", hogy "Telepenként elkülönítve pontos kartonnyilvántartást vezet az összes telepes személyekről. A nyilvántartás szigorúan titkos iratként, páncélszekrényben elzárva tartja. A nyilvántartást időnként egyezteti az őrsök nyilvántartásával."

Ilyen kartonokat a levéltárakban nem találtunk még, ezeket, ha léteznek, a rendőrség akkori iratanyagában lehet keresni.

Kutatásokra lenne tovább is szükség, olyan csoportok létrehozására, ahol történészek szívesen vennék a még élő kevés szemtanú tapasztalatát és beépítenék munkájukba, hogy a felnövekvő nemzedék minél hitelesebb képet kapjon a XX. századról. Segítenének abban, hogy a tankönyvekben is hiteles adatok kerüljenek be és a kitelepítések kezdetét nem 1951-es dátummal kezdenék.

Az írás viszontközlése Badi Györgyi hozzájárulásával készült.