Adatok Munkácsy Albert portréjához, különös tekintettel az  1848—1849. évi tevékenységére

Munkácsy Albertet az a nagy változás emelte ki az ismeretlenség homályából, amely Magyarország életében s egyben a történetírás tematikájában beállott a felszabadulás után. Az a törekvés ugyanis, amely — új módon közelítve 1848-as polgári forradalmunk történetét — jelentősen kiemelte a „vörös republikánus " Táncsics alakját, nem hagyhatta árnyékban hűséges harcostársát sem, aki az 1848. évi népképviseleti választások idején a korhoz mérten vakmerő „communisticus " nézeteivel, később pedig bátor cikkekkel, s a baranyai választók panaszát fogalmazó levelekkel segítette Táncsicsot nehéz harcaiban.

Azok a történelmi munkák, amelyek névvel vagy név nélkül felidézik Munkácsy Albert (1821—1877) alakját, kivétel nélkül csak a tetőn, (1848. május—december között) foglalkoznak vele' de sem az nem érdekelte őket, hogy miként jutott el az 1848-ban 27 éves fiatalember Táncsics eszméinek értéséig, majd habozás nélküli támogatásáig, sem pedig az, hogy miként vizsgázott hazaszeretetből, népének szolgálatából életének utolsó negyed századában, amikor lemondva minden előbbre jutásról, csak szűkebb hazájának gyarapításán fáradozott.

Szülői ház és a diákévek

Munkácsy Dániel az első baranyai néprajzi leírás szerzője a harkányi parochiát (Albert fia szülőházát), cserélte el a szaporcaiért , hogy népes családját eltarthassa. A kenyér azonban itt is szűkös volt, mert a jobbágyok rohamosan csökkenő jövedelmétől függött. Kulturális igények kielégítéséről, drágább könyvek vásárlásáról ebben a házban szó sem lehetett. A kultúra forrásaihoz vezető utat a véletlen nyitotta meg számukra. A Tudományos Gyűjtemény 1831. évi 6. számából értesülünk arról, hogy „Siklósi könyváros, Nzetes Tobi Antal Úr.. . látván, hogy a Siklós vidéke körül lakó Ref. Prédikátorok csekély fizetések és famíliájok szaporodása miatt a naponként kijövő jeles könyvek megszerzésére elégtelenek s ennélfogva a nemzeti Literatúra haladásából származó örömből csaknem kirekesztettek volnának.. . új, jeles könyvekkel 's több folyóiratokkal ékeskedő tárát olvasásra megnyitni eltökélté."

Tobi Antalt Munkácsyék még Harkányból ismerték, így a szegénység a család művelődését nem akadályozta lényegesen, de gondot jelentett továbbra is a gyermekek taníttatása. Az édesapa, mint arról értesülünk ,,. . .számos gyermekei közül Albertet is maga tanította" egészen 14 éves koráig, amikor Kiskunhalason lett gimnazista. Innen 1837-ben a kecskeméti főiskolára ment, ,,. . .hol hat évek alatt a bölcsészet, törvény és vallástani pályákra tartozó tudományokat " hallgatott.

Az 1844. június 17-én Budapesten kiváló eredménnyel letett lelkészi vizsga tett pontot a nehéz diákévek, de nem a nyomorúság végére. Ismeretes, hogy a negyvenes évek Magyarországa az ország kenyéradó képességéhez viszonyítva népes értelmiségi réteget, az első szellemi proletárokat eltartani nem tudta, s a tehetséges Munkácsyr a is a megélhetést alig biztosító segédlelkészi sors várt tartós megaláztatásokkal és változó principálisokkal, ő maga így emlékszik vissza hányattatásaira:

„Ekkor (1844-ben) Ireghbe... rendeltettem segédlelkésznek; 1845-ben pedig a dunapataji lelkész Úr mellé, innen ismét a következő 1846-ban Soltra tanító káplánnak,  innen ismét 1847-ben Foktűr e adminisztrátornak. Foktü ezen év szeptemberében betöltetvén (Dráva) Szabolcsra rendeltettem. Én azonban atyám betegsége miatt haza mentem, hogy atyám mellett segédkezhessem." Végül is az édesapa halála oldotta meg állásgondját 1848-ban.. .

Munkácsyban a vidéken élő „forradalmi ifjúság" egyik tehetséges képviselőjét kell látnunk, aki 1848-ra végigjárta már a nincstelen értelmiség kiszolgáltatottságának egész kálváriáját, s saját keserves tapasztalatai tették képessé a dolgozó emberek problémáinak megértésére. Igaz, hogy nem tartozott a húszas évek elején született korosztályának élvonalába, de éppen azért szükséges Munkácsy (és a hozzá hasonlók) életútjának feltárására, hogy igazán érthessük a vezérkar tevékenységét.   név szerint ismert „márciusi fiatalok" és a mögöttük álló névtelenek egyek voltak a századért való rajongásban,

,,. . .mivel az az osztályfalakat óriási erővel döngeti, és az emberiséget vezeti az egyenlőség felé",  

de ennek ellenére többségük nem jutott el a jobbágyfelszabadítás felemás voltának felismeréséig, s csak kisebb részük tudta követni Táncsicsot, Horárikot, amikor 1848 nyarán kiélesedtek a politikai harcok az országgyűlésen. Ez utóbbiak között találkozhatunk Munkácsy Albert nevével.

Munkácsy helye a forradalmi ifjúság bal szárnyán nem vitatható, de talán nem lesz érdektelen feltenni azt a kérdést sem, hogy milyen tényezők tették őt alkalmassá Táncsics eszméinek hordozására. Nem tévesztve szem elől a gyermek és ifjúkor szegénységét, a pályakezdés meghatározó élményeit, talán első helyen kell említenünk azt a tulajdonságát, hogy a logikailag felismert „igaz" mellől többé semmi el nem tántoríthatta. Második helyen azonban fel kell figyelnünk szellemi fejlődésére is. A kényszerből vállalt magántanulá s alatt ismerte meg a nagyműveltségű apa vezetésével a magyar irodalmat, s az olvasás örömét, mellette sajátította el a latin, német (talán a görög) nyelv alapjait, a külhoni és magyar históriát, az állatok, növények, ásványok országának törvényeit.. . Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az édesapa a Pesti Divatlapnak, a közismert Regélőnek volt levelezője, amely oly jelentős szerepet játszott Petőfi életében is. — A baranyai Bököz 1842-ben történt megjelenésekor szerzünk először tudomást a család néprajzi érdeklődéséről, amely aztán az unoka, a kákicsi Kiss Géz a tevékenységében éri el csúcspontját. A szűkebb és tágabb haza gondjai iránti érdeklődés szükségességét így fogalmazta meg a Magyar Tudós Társaság IV . évkönyve a kor nyelvén :

„Helyesen ismerni mindent, mi a hazát illeti, a hazafinak oly természetes vágya, mint tudni, kik s minő állapotúak azok, akikkel ő legközelebbről érintkezik. Különösen pedig azoknak, kik tudományokkal foglalkoznak jól kell ismerniök: minők ezek állapota hazánkban."

A tudományos és politikai horizont szélesedésében igen jelentős szerepet játszott a kecskeméti főiskola. Itt semmi akadálya nem volt már, hogy megismerkedjék a kor hazai és külföldi irodalmával, hogy próbára tegye erejét az önképzőköri vitákban. Társaival együtt mohón olvasta a reformkor nagyszerű irodalmi és publicisztikai termékeit, s életének nem egy mozzanatával juttatja eszünkbe, hogy kortásaihoz hasonlóan ő is mintának tekinthette a Parainesist.

Ezzel a szellemi fegyverzettel kezdi el Munkácsy a pályakezdés kálváriáját a negyvenes évek közepén, amikor a magyar közéletben kialakulóban van már a demokratizmusnak egy olyan irányzata, amely a formális jogegyenlőség követelésén túl küzdött a nép felemelkedéséért s amelynek egyik legfőbb megalapozója Táncsics Mihály volt.

A Munkácsyval foglalkozó történelmi munkák közül csak Német Balázs dolgozata érinti  a Táncsics és Munkácsy közt kialakuló szellemi kapcsolat kérdését. Véleménye szerint Munkácsy Táncsics eszméit valószínűleg a Munkáso k Újságán keresztül ismerte meg s ezt a véleményét egy Munkácsy cikkből vett idézettel támasztja alá, ami szerint „Táncsics lapját igen sok helyiségek olvassák, innen ismeretes ő azon a vidéken."

 Ez a fenti idézet valószínűleg vonatkozik Munkácsy társaira és az Ormányságra, de aligha találó Munkácsyra, aki már a drávacsepelyi népgyűlésen teljes szellemi fegyverzetben áll előttünk. Különösen akkor tudjuk nehezen elfogadni a fenti állítást, ha meggondoljuk, hogy a Munkások Újsága megjelenése (1848. ápr. 2.) és a csepelyi gyűlés összehívása (május 28.) között mindössze 55 nap telt el. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy folyamatosan ismeri meg Táncsics nézeteit rendre adikalizálódó műveiből. Cenzúraellenessége és későbbi megnyilatkozásainak erős hazafias töltése „A  sajtószabadságról nézetei egy rabnak" c. röpirat ismeretére utal. Az a mód, ahogy megszólítja az említett népgyűlés résztvevőit, s ahogy indokolja annak összehívását, a Népkönyv (1846) ismeretéről tanúskodik. Amikor majd 1848 nyárutóján a honvédelem megszervezése érdekében a haza minden polgára számára teljes egyenlőségen alapuló népképviseletet kíván, megint csak Táncsicsot juttatja eszünkbe, hiszen a Hunnia függetlensége c. munka mondja ki félre érthetetlenül: ,,. . .a legutolsó zsöllér is jussát tartja e hazához."

Ez a program már magában foglalja legfőbb követeléseiket: a nemesi kiváltságok felszámolását, az úrbér válság nélküli megszüntetését, az általános választójogot stb. El kellett, hogy jusson Munkácsy kezébe Táncsicsnak gróf Batthyány Kázmér Zágráb környéki birtokán írt (de csak 1848-ban megjelent) röpirata is, amely már létében támadja az uralkodó osztályt, a nemesi kutyabőrt tűzrevalónak tekintve komédiának nevezi, s nemcsak jogot követel, hanem az úrbéres földek tulajdonának átengedését is.

Minden, amit a következő oldalakon Munkácsy politikai megnyilatkozásaiból kiemelünk ezt a kezdettől fogva erős szellemi kapcsolatot kívánja bizonyítani.

Munkácsy szerepe Táncsics követté választásában

Táncsics siklósi követté választásának körülményeit a Jegyzetek 1—2. pontja alatt felsorolt munkák  feltárták már, itt csak azoknak a tényeknek a felidézésére vállalkozunk, amelyek nélkülözhetetlenek Munkácsy portréjának kiegészítéséhez.

Táncsics és Munkácsy között éveken át szövődő (egyelőre csak egyoldalú) szellemi szálak ismeretében természetesnek találhatjuk, hogy amikor elérkezett 1848 nyarán a népképviseleti választások ideje, akkor Munkácsy Táncsicsban látta azt az embert, aki igazán képviselni tudná a parasztság érdekeit. Ez ösztönözte őt arra, hogy megszervezze azt a népmozgalmat, amely a siklósi kerület mandátumát Táncsicsnak kívánta juttatni. A cél érdekében Láng Ferdinánddal, a Batthyány uradalom ispánjával május 28-ra népgyűlést hirdettek a Drávacsepely melletti erdőszélre. A körözvényt kihirdették Szaporca, Tésenfa, Drávacsehi, Drávapalkonya, Ipacsfa, Kovácshida, Drávaszerdahely, Drávacsepely választói előtt. Bevezetőjéből alább idézek néhány sort, a Munkácsy által fogalmazott politikai szövegek között ez a legelső.

A körözvény olyan, mintha maga Táncsics fogalmazta volna. íme :

„Atyámfiai férfiak! Közelget az idő, amelyben az országgyűlés összeül. Ezen országgyűléstől függ hazánk boldogsága. Érdekében áll minden igaz magyarnak, hogy a haza javát szívesen akaró követek küldessenek az országgyűlésre. A siklósi kerület is küld egy ilyen követet.. . május 28-án pontban délben Csepelyben népgyűlés fog tartatni. Válasszon tehát minden helység 3—4 képviselőt, kikben az egész népnek bizodalma van, kik ott együtt tanácskozzanak."

 körlevélre megmozdultak a falvak és küldötteik, Munkácsy barátai és ismerősei, valamennyien a nép sorsát jól ismerő falusiak, egy akarattal Táncsicsot kívánták követnek. Ugyanez történt a siklós melletti Sándor hídjánál is. Érdemes felidézni, hogy Láng Ferdinánd és Munkácsy mivel indokolták Táncsics ajánlását a csepelyi gyűlés résztvevőinek, mert az ajánlások tartalma éles fényt vet az ő politikai álláspontjukra is.

Láng Ferdinánd egy szemtanú szerint

,,. . .Táncsicsot követnek ajánlván, lelki tulajdonain felül leginkább azt említi, hogy Táncsics szinte parasztnak lévén fia, már bajuszos korában ment tanulni és önművelésére minden alkalmat felhasznált, ezért csak ő lehet legalkalmasabb követünk, mert ő ért bennünket, mit a Munká s c. lapja, mely a nép előtt is esméretes, tanúsít. "

Munkácsy később egy vallomásában maga foglalta össze felszólalását az alábbiak szerint:

„Elmondottam a népnek, hogy Isten adta jogát, amely szerint képviselői által maga alkothat magának törvényt, mert már szabad lévén gyakorolnia, igyekezzék olyan követet választani, ki őt a szó szoros értelmében képviselendi. Ily követet — mondám — inkább találhat saját paraszt testvérei közt.. . Későbben szóbajött a regálé és az ún. úri jogok.

Én elmondám, hogy az én hitem szerint ezek megszűntek, mert a magyar forradalom kimondta a jogegyenlőséget, az országgyűlés pedig a forradalom elveit tette magáévá. Az arisztokrácia ugyan másként vélekedik, de.. . ez új ok arra, hogy ne válasszunk arisztokratát, hanem olyat, ki igyekezzék törvénybe iktatni a regálék és úri jogok eltörlését."  

Itt már nemcsak Táncsics nyomán magába szívott arisztokrata ellenességéről tesz bizonyságot, hanem rendkívüli politikai bátorságáról is, hiszen az arisztokrata, akire beszédében céloz, a vidék földesura s egyben Baranya megye főispánja, Batthyány Kázmér.

Minthogy a két népgyűlés egyhangúan Táncsicsot jelölte követének, közös küldöttséget menesztettek Táncsicshoz. E küldöttség egyik tagja Munkácsy volt. A mohácsi hajóállomáson azonban Batthyány főispán parancsára feltartóztatták őket és vissza kellett térniük. A hír azonban mégis csak eljutott a képviselőjelölthöz mint az maga írja:

„Engem Baranya megye siklósi kerülete igen sok választópolgár által aláírt levélben hívott föl, hogy lennék képviselője, mit egy küldöttség hozott hírül."

Itthon Baranyában erős vihart kavart föl a csepelyi népgyűlés. Ismeretlen feljelentők tudósítása nyomán a megyebizottsági gyűlés izgatottan hallgatta az alispáni tájékoztatót a csepelyi népgyűlésről, amelyen,

„. ..mindenféle communisticus, a fennálló alkotmányos rend és kormány elleni kitörések és felszólalások, úgyszintén lázító szónoklatok jöttek vala szőnyegre, melyek a jelenvaló tömegnél.. . indulatos, isméti kitöréseket hoztak elő."Az ügy haladéktalan kivizsgálására Dőry László főszolgabírót küldték ki .  A vizsgálat során hamarosan kiderült, hogy izgató nyilatkozatok csak Munkácsy beszédében fordultak elő s így a továbbiakban egyedül ő áll a támadások középpontjában.

Bűneit így összegzi Rihmer János tiszti főügyész 1848 június 2-án: „O (Munkácsy) a jogegyenlőség elvét híve és követve a regálékat megszüntetetteknek lenni az egybesereglett népnek elég hibás és balvéleménnyel, úgy a törvényt rossz és tilos értelmezésével hirdetvén, az egybesereglett népet az úri jogok, mint kizárólag magánytulajdon tilos sértésére izgatni elég vakmerőséggel bátorkodott. " Ezért javasolja, hogy  ,,. . .szándékosan törvény ellenes tényre irányzott beszédjéért, mint népizgató és bujtó ellen a megyei bizottmányi gyűlésen fenyítő törvényszék rendeltessék és a megyei törvényszék által elítéltessék."  Talán ennél is súlyosabban ítéli meg Munkácsy tettét Batthyány főispán abban a jelentésében, amelyet Vavrek János uradalmi mérnök Munkácsy ellen beadott feljelentése mellékleteként a belügyminiszternek küldött:

„ Én az említett papot (Munkácsyt) már régente, mint nyughatatlan és a népet felizgató egyént ösmerém. Egyébként meggyőződésem... , hogy ezen esetben, azon egyén részéről igazán felbujtás és törvények elferdítése történt. Nézetem az, hogy ha a haza nem is forogna oly vésszel teljes körülmények között, mint a mostani, ahol osztályt osztály ellen gyújtani, egyéb semmi sem, mint hazaárulás, de más viszonyok között is, higgadt politikával soha össze nem férő aljasság, amely a nemtelen nép vad ösztönei és indulataihoz szól."  

Arra a kérdésre, hogy mi volt Munkácsy bűne Csepelyen, a választ saját maga adja meg a megyei bizottság előtt tett vallomásában, amelyben elismeri, hogy a népgyűlésen a jogegyenlőség elvére hivatkozva, a kisebb haszonvételek megszüntetését hirdette. Azt mondta a népnek, hogy az ital és húsmérésnek, vadászatnak, halászatnak, vám, rév és vásárpénznek a joga nem kizárólag a földesurakat illeti meg, hanem a felszabadított parasztok gyakorolhatják azokat.  Csepelyi szereplésének igazi mozgatóját azonban abban a levélben fogalmazta meg, amelyet Polgár Mihály püspöknek küldött válaszul a csepelyi eseményekben résztvevő papokat elítélő körlevelére:

„ Mi a haza üdvén nem érthetünk mást.. . minthogy a nép egyeteme a lehető legjobb karba helyeztessék, de a magyar föld népe érdekének nemcsak az illyr (Jellacich) hanem az arisztokrácia egy része is ellensége. Az arisztokrácia egy része nyomta eddig a népet kebel lázítólag."   

Táncsics jelölésére pedig azért szerveztek népgyűléseket, mert nem akarták, hogy az áprilisi törvények „csupán mézesmadzag legyenek a nép szájában. " Ezzel a kérdéssel foglalkozik Munkácsy a Március Tizenötödike c. lap 1848 70. számában is, „A hazáról és egyenlőségről" írt cikkében.

„Az egyenlőségnek határt akar szabni az arisztokrácia, kiváltságainak némely rongyait meg akarja tartani." Munkácsy véleménye szerint ezen a tényen csak úgy lehetne segíteni, ha „.. . a nép képviselői lennének többségben az országgyűlésen". (Ezért a kiállás Táncsics mellett.) Itt fogalmazza meg azt a Táncsiccsal közös gondolatot is, amit sokszor leírnak még a nyári és őszi politikai harcok idején: ,,. . .most a hazának h ű polgárok kellenek, a nép pedig csak olyan hazához tud hű lenni, mely irányában méltányos. "

A fenti erőteljes vádak ellenére a vármegye

 ,,. . .a tiszti ügyészileg véleményezett fenyítő vádnak " helyet nem adván Munkácsyt felmentette. Szerepéről az volt a véleménye, hogy az ,,. . .átkos  kinövése az olly széles alapokra fektetett, de némelyek által könnyelműen és balul felfogott szabadságnak... " Bár elítéli Munkácsy és a társai tevékenységét, mégis talál mentséget számukra, mert „...népünk törvény ellenes merényletekre magát felizgatni nem engedi".

Az egyházi felettes hatóság azonban a kivizsgálást vezető esperes véleménye ellenére az 1849. július 4-én tartott kerületi ülésen Munkácsyt szolgálatától felfüggeszti s nem engedi azt sem, hogy a felajánlott iregi állást elfoglalja.

A jobbágyság ügyének védelmezője Miközben lassan elült a Dráva menti népgyűlések keltette izgalom, az első népképviseleti országgyűlés választási eredményei Munkácsyt igazolták. A siklósi kerület választói Táncsics Mihályt választották követüknek. A megválasztásáról szóló jegyzőkönyv egy példányát Dömötör Pál nagyharsányi bíró és Munkácsy Albert, mint a „választók által kitűzött megbízottak" vitték Pestre Táncsicsnak. A Táncsics életrajzáról írt munkák eddig a pontig vázolják Munkácsy szerepét s utána már csupán utalnak Táncsics országgyűlési harcaival kapcsolatban egy egy levelére. Mindössze Bölöni György: Hallja kend Táncsics c. munkájában (1948) és Német Balázs többször is idézett tanulmányában találunk utalást a Táncsics és Munkácsy közötti kapcsolat tartósságára, illetve arra, hogy ez a kapcsolat 1848 nyarán kiállta a legerősebb támadások próbáját és éltetője a parasztság ügyének hűséges szolgálata volt. E cikk szerzője egyetért azzal, hogy Munkácsy életének legmutatósabb epizódjai Drávacsepelyhez fűződnek, az eszméi iránti hűségből azonban a most következő politikai harcok napjaiban, majd a bukás utáni évtizedekben vizsgázott.