A polgári forradalom 1848 szeptemberében bekövetkezett fordulata a Dráva völgyében azzal vette kezdetét, hogy a folyó déli partján felvonultak Jelačić (Gróf Josip Jelačić Bužimski) horvát bán csapatai.
A készülő támadásról a magyar hírszerzés nyár eleje óta gyűjtötte az adatokat. Már júniusban tudták a Honvédelmi Minisztériumban, hogy a hazán ellen készülő agresszió magját a horvát határőrvidékekhez tartozó ezredek 15 ezer katonája adja. Ezekhez csatlakozik majd 30 ezer főnyi kaszával felfegyverzett felkelő, és egy számban meg nem határozható, vegyes felszereltségű tömeg. A horvátok felbuzdulásának nem magyargyűlölet, vagy a Habsburgok iránti hűség volt az oka, hanem az, hogy az előző évi rossz termés miatt Szlavóniában a népnek nem volt mit ennie.
Kép: Kertai Zalán festménye- 1848
A jelentős katonai erővel a magyar forradalom csak a nemzeti őrséget tudta szembeállítani, amelynek szervezetét az 1848. XXII. tc. határozta meg. A törvény értelmében nemzetőri szolgálatra volt kötelezhető minden 25-50 éves korú férfi, aki 200 forint értékű házzal-földdel, legalább fél telekkel rendelkezett. Akinek nem volt évi 100 forintnyi jövedelme sem, azt, ha jelentkezett is, haza kellett bocsátani. A telkeseket az otthon maradt polgártársaiknak kellett segíteni, hogy gazdaságukban fennakadás ne legyen. Ez a törvény a vajszlói térségben már csak a jobbágygazdák 30-35 százalékára vonatkozott, de ezek túlnyomó többsége is féltelkes volt. A jobbágyok megszokták, hogy a „Királynő Urbárioma” értelmében minden szolgálatot telkük arányában teljesítenek, ezért fogalmazódhatott meg a vajszlóiaknak az a felvetése, hogy a féltelkesek csak fele annyi időt szolgáljanak, mint az egész telkesek. Indítványukat azonban a megyei állandó bizottmány elvetette azzal, hogy a nemzetőri szolgálat mindenkinek személyes kötelessége.
A nemzetőrök ünnepélyes eskü keretében fogadtak királynak és alkotmánynak hűséget, elöljáróiknak engedelmességet. Vállalták, hogy polgártársaik személyét és vagyonát oltalmazzák; a közcsendet, békét, nyugalmat háborítani nem engedik, hogy hű őrzői lesznek a törvénynek és a házának.
Somogy megye saját erőkkel is meg tudta védeni drávai partszakaszát, de Baranya mintegy 6000 főt kitevő őrseregét, a siklósi járás 900 nemzetőrével együtt Bácskába küldte a lázadó szerbek ellen. A kivont egységek feladatát a veszprémi őrseregnek kellett volna ellátni.
A veszprémiek hosszú menetelés után 1848. július 18-án érkeztek a főhadiszállásul kijelölt Vajszlóra. Itt székelt az őrsereg parancsnoka, Havranek Lajos őrnagy és innen történt a századok szétosztása az előre kijelölt községekbe.
Vajszlón marad az 5. és 6. század,
Hidvégre és Sámodra ment az 1.,
Kisszentmártonba a 4.,
Hiricsbe a 7.,
Nagycsányba a 8.,
Vejtibe a 9.,
a térségünk nyugati szomszédságába eső Tésenfára az 1.,
Cúnba és Szaporcára a 3.
Kisebb egységek voltak még további 6 községben, a legkeletibb állomáshelyük pedig Kovácshidán volt. A helybeliek érdeklődéssel szemlélték naponként végzett ruha- és fegyvertisztogatásaikat, fegyvergyakorlataikat, meneteléseiket.
Amikor a horvát támadás megindult 1848 szeptemberében, veszprémi nemzetőrök már nem voltak Baranyában, mert első csoportjuk augusztus 2-án, a második szeptember 20-án érkezett vissza Veszprémbe. A horvát főerők Josip Jellacic parancsnoksága alatt Légrádnál keltek át a Dráván és a Balaton mentén haladtak a főváros felé, a sereg jobb szárnyát vezető Karl Roth tábornok egységei viszont Somogy és Baranya határán fekvő sztrárai révet tartották a legalkalmasabbnak az átkelésre. A mintegy 6900 főt számláló Horvát-Szlavón Hadsereg ellenállás nélkül kelt át a gyors folyású Dráván. Szállító járművekre úgy tettek szert, hogy néhány emberük
„…az innenső parton lévő kompokat és tsolnakokat” átvitte, odaát pedig tutajokat ácsoltak kitűnő horvát hajóácsok.
Az átkelés alapvető fontosságú dokumentuma a Vajszlói Uradalom tiszttartójának, Adamovics Imrének Pribék Bódog pécsváradi prefektushoz küldött jelentése. A szakirodalom ugyanis a drávai átkelést általában szeptember 20-ra teszi, ez az irat azonban a szeptember 17-20 között eltelt napokra. Ugyanez a helyzet az éjjeli szállással is, amely állítólag a mai Csányoszrón volt. Ennek a kis településnek házai, pajtái, udvarai azonban együtt sem tudtak volna befogadni ekkora katonai egységet. Adamovics tiszttartó egyértelműen mondja, hogy a vajszlóiak nem „fogadták” az ellenséget, hanem úgy szállta meg a várost és „…abban magát elhelyeztette”. A megszállókról elmondta, hogy soraikban 17-től 60 évesig minden korosztály megtalálható. Ruhájuk ing-gatya, rongyos nadrág, bocskor, fejfedőjük mindenféle kalap, sapka, de valamennyi rendes katonai fegyverre van ellátva. A horvátok kártétel nélkül hagyták el a Vajszlói Uradalom területét és Bágodon, Baksán, Görcsönyön áthaladva szeptember 23-án foglalták el Pécset.
A drávai átkelés három zavartalan napja ékes bizonyítéka a hazai védelem tehetetlenségének, amely akkor kezdett hozzá a drávai kompok, tutajok összegyűjtésének, amely akkor kezdett hozzá a drávai kompok , tutajok összegyűjtéséhez, amikor a horvát seregek már Baranyát is elhagyták. Ekkor azonban Batthyány Kázmér kormánybiztos jelentése szerint minden drávai vízijármű szárazra, vagy a víz fenekére került „…Somogy vármegyének néhány mérföldnyire felnyúló partjáig”, vagyis az ominózus sztárai révig.
Egy ilyen megkésett akcióról számolt be Hetessy Dániel „vajszlói lelkész és nemzetőri főhadnagy”. (1848. október 9-én Körösy István drávai biztos és az ő vezetésével 19 vajszlói nemzetőr elfogott két kompot, amelyen a rácok érkeztek Miholjácról a Páli révbe, hogy juhokat (egyesek szerint itt rekedt rácokat) szállítsanak Baranyából.
Erről itt olvashatnak bővebben:
http://ormansagihistoria.blog.hu/2018/03/10/1848_a_moholjaci_revnel_lezajlo_esemenyekrol
Kiss Z. Géza A régi Vajszló c. kötetének felhasználásával
