Czere Horváth János: MÁRCIUS IDUSA
Gyönyörű nap marad!
Angyalkezek szőtték,
Sok-sok arany-szállból
Hajnallá kötötték.
Magyar-fán virág nyílt
S lett dalos tavasszá:
Elnyomott rab hazánk
Ekkor lett szabaddá!
Vitéz s lovagias
Mindenkor a magyar,
Nemcsak önmagának,
Másnak is jót akar.
Hű volt eskűjéhez,
Ámde tőrbe csalták,
Hazug jóltevői
Lettek hozzá csalfák.
Nyugatot megvédte
Szent őrhelyén állva
S koldussátétel lett
Érette a hála.
Fegyverrel írtották
S csak Isten csodája,
Hogy még ma is megvan
Magyarok hazája!
Ősi határunkat
Semmibe se vették,
Szabadságunkat is
Koporsóba tették.
Mikor könnyeinkkel
Megtelt már a pohár,
Kibuggyant szívünkből
A nemzeti zsoltár….
Valósággá lett az,
’Mit Krisztus hírdetett,
Diadalra vitte
A hazaszeretet!
Multunk dicső napja:
Március idusa
A magyar szabadság
Örökös himnusza!
Isten adta nap ez,
Mindig fényes marad:
Vér-, könny- és szennyözön
E naphoz nem tapad!
A jó Isten adta
Szent vigasztalásúl,
Szenvedő utódok
Örök balzsamáúl.
Lángol is a magyar
Istenért, hazáért
S ha kell, vérét adja
A szent szabadságért!
Trianon összetört…
Készült – magyar – újra:
A második, dicső
Március idusra!