Előzmények
Az eseményeknek előtörténetük van, mely már évekkel előbb elkezdődött. Vajszlón mindig újságolvasó (politizáló) emberek éltek. Amiről az újságban olvastak vagy rádióban hallottak, azt szívesen megbeszélték, vitatkoztak.
Az 1950-es években nem lehetett nyíltan véleményt nyilvánítani. Ha valaki bármely rendszer ellenes kijelentést tett – vagy bírálta az ország vezetőit – annak következményei lettek: internálták, rendőrségi felügyelet alá helyezték, elkobozták vagyonukat vagy annak egy részét. Az emberek féltek és csak szűk, ismerős körben, családban mertek nyíltan beszélni. Sokszor ott sem, nehogy a gyerekek kibeszéljék az iskolában.
A falunak voltak besúgói (1), közülük egy mindig a kocsmában ült és hallgatta mit mondanak, mit énekelnek italos állapotban az emberek. A rendszer ellenségeinek tartottakról beszámoltak a falu párttitkárának, az pedig küldte jelentéseit felfelé.
A megfélemlítés a hatalom legfőbb eszköze. A rendszer ellenségeit (kulákok, a régi hivatalnokok…) kézben kell tartani. A kulákok házánál, portájánál mindig akadt valami, amiért szankcionálni lehet. Enyhébb megszégyenítési mód, hogy a tanács épület előtti járda repedéseiből kinőtt gazt kézzel szedetik ki. Akivel több baj van, viszik munkatáborba, főleg azokat, akik beszolgáltatási kötelezettségüket nem tudják teljesíteni, vagy rendszer ellen izgatnak. (Lebecsülik a Nagy Szovjetuniót, az egyházi iskolák államosítása ellen szólnak…) Előfordult, hogy valakinek kocsmai kijelentései miatt államosítják házát, műhelyét stb. 1950-ben pedig minden faluból pár családot (2) kitelepítenek a Hortobágyra, pár gazdagabb ember a családból kiragadva küldenek a Hortobágyra, pár gazdagabb embert a családból kiragadva küldenek munkatáborba (3). Volt aki bele is halt a kegyetlen bánásmódba, mikor a börtönben kezelésbe vették. Mikor H. leköpte Rákosi képét két évet kapott! (4) Megtörtént, hogy a falu párttitkára elment Nagy Simon Jánoshoz és mondta neki: - Öreg, szükségem van 1500 Ft-ra. – Nincs annyi pénzem most. – Akkor holnapra legyen, mert megkeserülöd! (5).
Kép: Dani Lajos
1956 tavaszán javulni kezd a helyzet, szabadabb szelek fújdogálnak és az emberek kezdik hallatni véleményüket. ezt erősítik az „Élet és Irodalom” –ban sőt a Szabadnép-ben újságírók és vezető értelmiségiek tollából megjelent rendszert bíráló írások.
Ezekről az írásokról és a Pesten történtekről beszélgetnek kártyázás közben. Főleg a cukrászda volt kedvelt találkozóhelyük az eszmecserére. Később Papp József cukrász lett a fő szervezője a vitáknak és hívta erre az embereket.
A színházban is megjelent Kucserák a pártvezető figurája, akinek viselkedésén az emberek jót mulatnak és mondogatják, hogy ilyen alakok itt is vannak Vajszlón és környékén.
1956 nyarán már mind többen hallatják szavukat és beszélnek azokról a megaláztatásokról melyek őket érték, de eddig nem volt szabad róla beszélni. Ekkor már sokan hazatértek a munkatáborokból és kezdték mesélni mi minden történt velük.
Ez növeli az emberek gyűlöletét vezetőik és a rendszer iránt. Rajk László újratemetése és az ott elmondtak a párttagok hitét is megingatja és lelki válságot okoz az elkötelezettek körében.
Később csordogálnak a hírek: Miről beszélnek a Petőfi-kör tagjai.
Nagy Imrének nem a személye, hanem a szellemisége volt, ami tetszett az embereknek. Különben tartottak tőle.
Ősszel a Papp cukrász már beszélgetésekre, vitákra hívja az embereket a cukrászdába.
Októberben Szántó Lajos az erdészet vezetője adott helyet a „politizálóknak”. A viták résztvevői, főleg az értelmiségiek (az iskola tanárai nem járnak ide): Dr. Alkonyi Béla állatorvos, Dr. Váczi Lajos ügyvéd, Varga Gyula a kémesi iskolában tanár, Szántó Lajos erdészeti vezető, Deák László, Pallag Sándor és sokan mások járnak ezekre a beszélgetésekre.
1956 október 23.
A falu legmozgalmasabb napja ez volt az események alatt. A tüntetésre mindenki emlékezett, de néha egymásnak ellentmondóan. Amiben zavar volt: a tüntetés kiindulási helye és az útvonal sorrendje. Különböző helyszíneket jelöltek meg: iskolából indult és a tanárok szervezték és adtak verseket a gyerekeknek (V.Gy.), a tüntetés a temetőtől indult, ahol gyászszertartást tartottak a Pesten elesettekért, ezrét jöttek templomi zászlókkal (B.P), a gépállomáson szervezték és onnan indultak, a szobornál tartott gyűléssel kezdődött.
A különböző visszaemlékezések abból adódtak, hogy közben kapcsolódtak be és a többit csak hallomásból tudták vagy feltételezték!
Az iskolából indulás feltételezése teljesen alaptalan, hisz az iskola tanárai 56-ban igen passzívan viselkedtek a tüntetést és az összejöveteleket kerülték. A temető sem igaz, mert a templomi zászlók menet közben kerültek a tüntetőkhöz. A gépállomás is későbbi helyszíne volt a tüntetésnek, ugyan úgy a szobornál tartott megemlékezés. A sok forrásból azért kirajzolódik a tüntetés kezdete, felvonulási útvonala és egyes állomásai.
Az egész a Györkő kocsmából (Sarki kocsma) indult, ahol fiatalok a rádiót hallgatták. A rádió hírein felbuzdulva elhatározták: „Tüntessünk mi is, szervezzünk felvonulást!” Ez kb. 2 óra körül lehetett (6).