Vajszló 1956 - Emlékezünk (Dani Lajos gyűjtése) 1. rész
2017. október 20. írta: Ormánsági História

Vajszló 1956 - Emlékezünk (Dani Lajos gyűjtése) 1. rész

Előzmények

Az eseményeknek előtörténetük van, mely már évekkel előbb elkezdődött. Vajszlón mindig újságolvasó (politizáló) emberek éltek. Amiről az újságban olvastak vagy rádióban hallottak, azt szívesen megbeszélték, vitatkoztak.

Az 1950-es években nem lehetett nyíltan véleményt nyilvánítani. Ha valaki bármely rendszer ellenes kijelentést tett – vagy bírálta az ország vezetőit – annak következményei lettek: internálták, rendőrségi felügyelet alá helyezték, elkobozták vagyonukat vagy annak egy részét. Az emberek féltek és csak szűk, ismerős körben, családban mertek nyíltan beszélni. Sokszor ott sem, nehogy a gyerekek kibeszéljék az iskolában.

A falunak voltak besúgói  (1), közülük egy mindig a kocsmában ült és hallgatta mit mondanak, mit énekelnek italos állapotban az emberek. A rendszer ellenségeinek tartottakról beszámoltak a falu párttitkárának, az pedig küldte jelentéseit felfelé.

A megfélemlítés a hatalom legfőbb eszköze. A rendszer ellenségeit (kulákok, a régi hivatalnokok…) kézben kell tartani. A kulákok házánál, portájánál mindig akadt valami, amiért szankcionálni lehet.  Enyhébb megszégyenítési mód, hogy a tanács épület előtti járda repedéseiből kinőtt gazt kézzel szedetik ki. Akivel több baj van, viszik munkatáborba, főleg azokat, akik beszolgáltatási kötelezettségüket nem tudják teljesíteni,  vagy rendszer ellen izgatnak. (Lebecsülik a Nagy Szovjetuniót, az egyházi iskolák államosítása ellen szólnak…) Előfordult, hogy valakinek kocsmai kijelentései miatt államosítják házát, műhelyét stb. 1950-ben pedig minden faluból pár családot (2) kitelepítenek a Hortobágyra, pár gazdagabb ember a családból kiragadva küldenek a Hortobágyra, pár gazdagabb embert a családból kiragadva küldenek munkatáborba (3). Volt aki bele is halt a kegyetlen bánásmódba, mikor a börtönben kezelésbe vették. Mikor H.  leköpte Rákosi képét két évet kapott! (4) Megtörtént, hogy a falu párttitkára elment Nagy Simon Jánoshoz és mondta neki: - Öreg, szükségem van 1500 Ft-ra. – Nincs annyi pénzem most. – Akkor holnapra legyen, mert megkeserülöd! (5).

dani_lajos_ffeher_kep.png

Kép: Dani Lajos

1956 tavaszán javulni kezd a helyzet, szabadabb szelek fújdogálnak és az emberek kezdik hallatni véleményüket. ezt erősítik az „Élet és Irodalom” –ban sőt a Szabadnép-ben újságírók és vezető értelmiségiek tollából megjelent rendszert bíráló írások.

Ezekről az írásokról és a Pesten történtekről beszélgetnek kártyázás közben. Főleg a cukrászda volt kedvelt találkozóhelyük az eszmecserére. Később Papp József cukrász lett a fő szervezője a vitáknak és hívta erre az embereket.

A színházban is megjelent Kucserák a pártvezető figurája, akinek viselkedésén az emberek jót mulatnak és mondogatják, hogy ilyen alakok itt is vannak Vajszlón és környékén.

1956 nyarán már mind többen hallatják szavukat és beszélnek azokról a megaláztatásokról melyek őket érték, de eddig nem volt szabad róla beszélni. Ekkor már sokan hazatértek a munkatáborokból és kezdték mesélni mi minden történt velük.

Ez növeli az emberek gyűlöletét vezetőik és a rendszer iránt. Rajk László újratemetése és az ott elmondtak a párttagok hitét is megingatja és lelki válságot okoz az elkötelezettek körében.

Később csordogálnak a hírek: Miről beszélnek a Petőfi-kör tagjai.

Nagy Imrének nem a személye, hanem a szellemisége volt, ami tetszett az embereknek. Különben tartottak tőle.  

Ősszel a Papp cukrász már beszélgetésekre, vitákra hívja az embereket a cukrászdába.

Októberben Szántó Lajos az erdészet vezetője adott helyet a „politizálóknak”. A viták résztvevői, főleg az értelmiségiek (az iskola tanárai nem járnak ide): Dr. Alkonyi Béla állatorvos, Dr. Váczi Lajos ügyvéd, Varga Gyula a kémesi  iskolában tanár, Szántó Lajos erdészeti vezető, Deák László, Pallag Sándor és sokan mások járnak ezekre a beszélgetésekre.

1956 október 23.

A falu legmozgalmasabb napja ez volt az események alatt. A tüntetésre mindenki emlékezett, de néha egymásnak ellentmondóan. Amiben zavar volt: a tüntetés kiindulási helye és az útvonal sorrendje. Különböző helyszíneket jelöltek meg: iskolából indult és a tanárok szervezték és adtak verseket a gyerekeknek (V.Gy.), a tüntetés a temetőtől indult, ahol gyászszertartást tartottak a Pesten elesettekért, ezrét jöttek templomi zászlókkal (B.P), a gépállomáson szervezték és onnan indultak, a szobornál tartott gyűléssel kezdődött.

A különböző visszaemlékezések abból adódtak, hogy közben kapcsolódtak be és a többit csak hallomásból tudták vagy feltételezték!

Az iskolából indulás feltételezése teljesen alaptalan, hisz az iskola tanárai 56-ban igen passzívan viselkedtek a tüntetést és az összejöveteleket kerülték. A temető sem igaz, mert a templomi zászlók menet közben kerültek a tüntetőkhöz. A gépállomás is későbbi helyszíne volt a tüntetésnek, ugyan úgy a szobornál tartott megemlékezés. A sok forrásból azért kirajzolódik a tüntetés kezdete, felvonulási útvonala és egyes állomásai.

Az egész a Györkő kocsmából (Sarki kocsma) indult, ahol fiatalok a rádiót hallgatták. A rádió hírein felbuzdulva elhatározták: „Tüntessünk mi is, szervezzünk felvonulást!” Ez kb. 2 óra körül lehetett (6).

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ormansagihistoria.blog.hu/api/trackback/id/tr3613039308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása