Az Ormánság senkié se - hangzott el a zalátai határban, ami végül is Kisfaludy Andrása dokumentumfilmjének címe is lett. Az ominózus mondat 48,23-nál hangzik el, amikor Hekler Tibor, a zalátai polgármester a film szereplőivel a régi, megszűnt vasútvonalról és a felrobbantott, Horvátországgal összekötő híd kapcsán elmélkednek...Az Ormánság senki se - hangzik el, majd fogalmazódik meg a válasz:
hát a miénk marad.
A zalátaiak a Felszámolás, megszűnés c. komor fejezetben kaptak helyet (kezdődik 44p 10mp-nél). Először Tar László mesél a régi iskoláról, ahol 1986-87-ben történelem-orosz-magyar tárgyakat tanított, majd a Dráva partjára vezet az út, s végül a mostani Koccintónál folytatódnak a régi történetek , a mesélő Szabó Ágota néni (49p 06mp), aki beavat minket abba, hogy a zalátai tejes gazdák tejbegyűjtő állomása áll egykoron a kocsma helyén. Anno 3-400 tehén legelt még akkor a határban, s vitték a tejet Sellyére...
Ha úgy érzi a Kedves Olvasó, hogy érdemes ezt a filmet minél több emberhez eljuttatni, akkor ezt egy megosztással elősegíthetik.
A filmről
A filmszociográfia a halmozottan hátrányos helyzetű Ormánságot mutatja be. Munkanélküliség, szegénység, elnéptelenedés, megélhetési bűnözés, iskolák, posták bezárása sújtja a perifériára szorult vidéket. Van-e kilábalás a jövőkép nélküli, kilátástalan helyzetből?
rendező: Kisfaludy András
forgatókönyvírók: Kisfaludy András, Kisfaludy Nóra
operatőr: Balog Gábor
dramaturg: Fakan Balázs
vágó: Czeilik Mária
hang: Hollósi László, Blaskó György
technikus: Vas György kamera 2. felvétel-technika: Szanda Márton AVID technika – Snitt Stúdió: Szarka Attila gyártásvezető: Fabók István
Díjak: 40. Magyar Filmszemle – Országos Diákzsűri dokumentumfilmes fődíját (2009), MADE-OKM Kamera-díj (2009)
