A közelmúltban Kasza Gyula zenekarát ismerhették meg, most Tar István történetével és zenéjével ismerkedhetnek meg. A sok-sok muzsika mellett számos érdekességet tudhatunk meg a filmből: 70 pengőért vásárolta első hangszerét, Csikesz Sándorral minden nap énekeltek az iskolában; zenésztársakról, hogyan tanultak meg zenélni, s azt, hogy az ormánsági emberek igen szerettek táncolni és énekelni... A századik életévében elhunyt Pista bácsi muzsikáját és történetét talán nincs is oly ormánsági, aki nem ismerné.
Tar István életrajza
"Pista bácsi 1913. március 05-én született az akkori Jugoszláviában, Moszlovinán. Szülei uradalmi cselédek voltak Majláth-gróf ottani birtokán. Hat éves volt, amikor kitört a forradalom, és csak azok a magyarok maradhattak ott, akik aláírták a szerb honpolgárságot. Kénytelenek voltak átköltözni Magyarországra, mivel nem voltak hajlandóak a szerb alattvalók táborát gyarapítani, hiszen apja, nagyapja, nagyanyja is mind magyarok voltak. A jobb megélhetés reményében költöztek el még annak idején erre a Majláth-birtokra és szolgáltak ott harminc éven keresztül. Most azonban már túl nagy árat kértek a szerbek, így hát visszaköltöztek.
Öten voltak testvérek, négyen fiúk és a legkisebb volt lány. A fiúk közül Pista bácsi volt a legfiatalabb. Iskoláit Szaporcán végezte el, akkoriban még csak hat elemi volt. Kitűnő tanuló volt ellentétben a porté filmben állított közepessel. Kedvenc tárgyai a történelem és a földrajz. Tanítója Csikesz Sándor orgonista kántor volt, aki nagyon megkövetelte a tiszta és szép éneklést, így aztán minden nap énekelniük kellett.
A zene varázsa – saját bevallása szerint – már kisgyermek korában megérintette.
Mikor átköltöztek Magyarországra akkor bátyja és nagybátyja zenekart alapított és ennek hatására kezdett el tanulni zenélni. Először a kontrázást tanulta, erre a rendkívüli zenei érzékkel bíró nagybátyja kezdte el tanítani.
Tizenhat éves volt, amikor először a helyi zenekarban játszott, de ekkor még nem pénzért. Csak így tudták magukkal vinni, hiszen heten voltak amúgy is. Később aztán a sors úgy hozta, hogy az egyik prímástól (iszákossága miatt) megváltak, és Pista bácsi így teljes tagként bekerült a zenekarba.
A cimbalmozást csak a katonaévei alatt kezdte tanulni, amikor is Drávaszabolcson teljesített útellenőrző szolgálatot, a Dráván átívelő híd forgalmát ellenőrizte. A híd közelében két csárda is volt, a Kiszsinkó és a Nagyzsinkó. Innen egész nyáron át zene szólt. „És sokszor a szél hozta fel azokat a szép cimbalom szólókat, akkordokat, az annyira megragadott, és akkor elhatároztam hogy cimbalmot veszek okvetlen és megtanulok cimbalmozni!”, így meséli ezt a filmen. Megismerkedett az ottani zenekar cimbalmosával, akitől aztán tanult is zenélni két teljes napig. Átvették az összes harmóniát, hangokat, kézrendet. A továbbiakban önmagát fejlesztette.
Nem sokkal később megvette első hangszerét 70 pengőért. Ez akkoriban nagyon nagy összegnek számított, ha figyelembe vesszük, hogy 2 pengő volt a havi járadéka. 1940 volt, amikor cimbalmosként először játszott a zenekarban, erről ahogy ő mesél:
„Nagy öröm volt, úgy ültem ott a cimbalom előtt, mintha az Atyaúristen előtt ültem volna.”
A zeneszámokat hallás után tanulta rádióból, hanglemezekről, más zenekaroktól, a dalokat egyszeri hallás után már el tudta énekelni. Szép karriernek ígérkezett, azonban a II. világháború eseményei a frontra hívták, így a zenélésről a hét évig tartó katonáskodás alatt le
kellett mondania. A hadifogságból 1947-ben került haza, ekkor nősült meg, a cimbalmozással kapcsolatban pedig mindent szinte újra kellett kezdenie.
Házasságából három lánya és egy fia született, egyikük sem lett zenész. Ma három unokája van, és mindhárom tanul zenélni.
A hadifogságért kapott 4 hold földterületet, apjának is volt egy 10 hold földje, ahol egész héten dolgozni kellett. Muzsikálni általában szombaton és vasárnap jártak bálokba, lakodalmakra, szinte az egész siklósi járásban ismerték a zenekart.
Zenélt a szaporcai Kasza Gyula vezette parasztbandával, a siklósiakkal két évig, utána Rétes Józseffel muzsikált, majd a helybéli Kállay Lajossal 5 évig a 60-as években, valamint Lakatos Károly pécsi prímással a máriagyűdi borozóban még 1975 előtt.
1993-ban agyvérzés következtében jobb oldala lebénult, ettől kezdve egyáltalán nem járt el zenélni. Mára ebből felépült, de jobb kezével sokkal kevésbé tud érzékelni, mint korábban.
Ha figyelembe vesszük, hogy Pista bácsi 1913-ban született, tizenöt évesen kezdett a bandában muzsikálni, s az 1977-ben készült a hangfelvételen és utána is még muzsikált, akkor ez több mint hatvan év együttzenélést jelent, ami a zene nagyfokú szeretetét, egymás
művészetének megbecsülését mutatja.
Elmondása szerint, ha újra kezdené, akkor semmi más munkával nem foglalkozna, csak a zenével keresné kenyerét."
Pista bácsi az ormánsági dallamok ismerője, énekese, aki vidám személyiségével, sajátos előadásmódjával és különleges cimbalomjátékával hívta fel magára a gyűjtők figyelmét. Énekét, cimbalomjátékát több felvétel is őrzi, melyek kiadványokon is megtalálhatóak (Magyar Népzenei Antológia 3. Dunántúl). Várnai Ferenc portréfilmet is készített róla "A kémesi muzsikás – Tar István parasztzenész portréja" címmel, amelyet a Duna tv is sugárzott.
Forrás: pondoly.hu
