Megsárgult újságlapok: Vajszló centrum-község (Dunántúli Napló 1978. 02. 02.)
2019. január 11. írta: Ormánsági História

Megsárgult újságlapok: Vajszló centrum-község (Dunántúli Napló 1978. 02. 02.)

Nemcsak névlegesen, ténylegesen is központja a körzetnek

Vajszló centrum-község

Állandóan fejlődő település

Zalátán már csak a zománcozott tábla emlékeztet a régi időkre: Zaláta község Közös Tanácsa. A helybelieknek valahogy nem volt sietős levenni a táblát a Kossuth u. 74. szám alatti ház faláról. Pedig lassan már egy esztendeje, hogy Zalátának nincs önálló tanácsa. Vajszlóhoz tartozik, akárcsak Hirics, Kemse, Lúzsok, Páprád, Piskó és Vejti. A kisközségek neve mellett Baranya megye településhálózat-fejlesztési tervében az SZN betűi szerepel, ami azt jelenti, hogy ezek szerepkörrel nem rendelkező községek.

A centrumközség, Vajszló valamikor még város is volt. A híres-nevezetes vajszlói vásárok egész Dunántúlról vonzották a kereskedőket az Ormánság fővárosába. A vajszlóiak most ismét büszkék lakóhelyükre, hiszen tudják, hogy a kiemelt alsófokú központ szerepköre fejlődést jelen számukra.

Vajszló centrumközség, ami annyit jelent, hogy intézményeinek nemcsak a vajszlóiak számára kell – hosszútávon – a szükséges ellátást biztosítaniuk, hanem az egész körzet lakossága számára.

Lélekszáma is indokolja vezető szerepét, hiszen 1874 lakost tartanak itt nyilván. A környező községek lélekszáma meg sem közelíti ezt, hiszen Hirics 295, Kemse 128, Lúzsok 213, Páprád 275, Piskó 373, Vejti 301, Zaláta 407 lakosa szerepel a statisztikában.

Mennyiben felel meg ma Vajszló a centrumközség kívánalmainak?

Sovány István, a közös tanács elnöke már az összevonás előtt is ebben a funkcióban dolgozott. Feladata azóta megsokszorozódott. Tudja, hogy Vajszlónak úgy kell fejlődnie, hogy azzal a zalátai és a kemsei ember is elégedett legyen. Egyikük sem érezze, hogy őt rövidítették meg, inkább úgy véljék, hogy őérte is gyarapodott a település.

Az összevonás nem hirtelen kitalált, elhamarkodott intézkedés volt, Vajszló már jó néhány éve ténylegesen központja ennek a vidéknek. Ide vonzották az embereket a munkahelyek. A kereskedelem, a Zöldmező Tsz, a Szentlőrinci Állami Gazdaság burgonyatároló és feldolgozó üzeme, az erdészet, a takarmánykeverő és mos legújabban a Ganz Műszer Művek alkatrészgyára. A fiatal üzemben a 124 vajszlói munkás mellett tízen járnak be Hiricsről, 12-en Piskóról, hatan Lúzsokról, de van kemsei és zalátai dolgozójuk is.

Az Ormánság ABC áruház is már a jövőnek épült. Hirtelenjében nem találunk olyan cikket, amelyet a körzet lakossága ne találhatna meg ebben a több mint 600 négyzetméter eladótérrel rendelkező üzletben. Láttunk itt színes tv-t és gesztenyemasszát, automata mosógépet és sertésbelsőséget. Emellett van Vajszlónak önkiszolgáló élelmiszerüzlete, vas-műszaki boltja, ruházati boltja, felvásárló részlege, cukrászüzeme, presszója és kisvendéglője is. Az állami és szövetkezeti szolgáltató mellett a kisipart képviseli a községben fuvaros, kőműves, cipész, koszorúkészítő, szobafestő, fodrász, asztalos, autószerelő, mézeskalácsos, szabó, terménydaráló, lakatos, kőfaragó, ács, fűrész és drótfonó is.

A közeljövő legégetőbb feladatai közé tartozik egy, a környezet nagyságához és jelentőségéhez méltó iskola megteremtése. A vajszlói általános iskola tanulói jelenleg négy épületben vannak elszórva. Egész napos itt a vándorlás, mert van olyan épület is, ahol még megfelelő W.C. sincs. Egy 1800-as feljegyzés szerint „mivel az iskola messze volt, a rectornak sárgázoló csizmát vásároltak.” A pedagógusok bizony ma is nagyon mostoha körülmények között dolgoznak.

Vannak olyan gyerekek, akik hajnalban, sötétben jönnek és este már sötétben mennek haza.

Nincs diákbusz, a kisiskolások a szabad ég alatt, a kocsma előtt kell hogy várakozzanak a távolsági járatra. A pedagógusok elégedetlenek a menetrenddel, mert a kemsei gyerekeknek például a fél hatos busszal kell bejönnie és csak 12 óra múlva, az esti fél hatossal tud hazamenni.

A helyet kereső iskola még a kultúrházban is beköltözött. A kultúrház dísztermében összetört székeket, lampionmaradványokat, betört ablakokat találunk. Mikor a közelmúltban itt járt Harangozó Teri, azt mondta, hogy többet nem jön ide, mert ez az épület méltatlan Vajszló centrumközség közművelődési feladataihoz. Itt kapott helyet egyébként az öregek napközi otthona is. Az idős emberek azért panaszkodnak, mert sokszor elviszik az olajkályhát valamilyen rendezvényre és akkor hidegben vannak.

A körzeti orvossal nem találkoztunk, mert éppen háromnapos továbbképzésen járt Pécsett. A betegeknek ez alatt az idő alatt Bogádmindszentre kellett menniük. Néhány év múlva talán főállású fogorvost is kap Vajszló, ezt ígéri egy közelmúltban kötött tanulmányi szerződés.

A községnek járási első osztályú futballcsapata van, de a tömegsporthoz és az iskolások tornaórájához nagyon hiányzik egy tornaterem.

A tanács 7 és fél millió forinttal gazdálkodik 1978-ban. Egyformán kell a pénz útra és iskolára., kultúrházra és tornateremre. Ahhoz, hogy Vajszló igazán jól betölthesse a centrumközség funkcióját, a bölcs gazdálkodáson túl sok társadalmi munkára is szükség van.

E. A.

Dunántúli Napló, 1878. február 2.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ormansagihistoria.blog.hu/api/trackback/id/tr6314556560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása