Nt. Sütő Gyula ez év március 9-én az örök hazába költözött (2003)
Tíz éve szolgált fáradhatatlanul a magyar kolónián belül. Az Argentínában élő magyar reformátusok gyülekezetének volt a lelkésze, de az évek során mindannyiunk szeretett Gyuszi bácsija lett. A biztos pont, aki hittanra tanította gyermekeinket szombatonként, konfirmációra készítette fel és konfirmálta fiataljainkat, látogatta idős honfitársainkat a Chilavert-i Öregotthonban, vitte az Úrvacsorát betegeinkhez otthonaikba vagy a kórházakba, utolsó útjára indította elhunyt családtagjainkat, lelki vigaszt adott gyászoló családjainknak.
Vasárnapi istentiszteletein szeretettel fogadott mindenkit, valódi ökumenikus szellemben. Segélyakciót szervezett az árvíz sújtotta Chaco-ban élő honfitársainknak. Istentiszteletet tartott a Hungáriában azon híveknek, akik a nagy távolság miatt nem tudtak elmenni a Belgrano-i református templomba. Hetente tartott bibliaórát, minden hónapban szervezett egy vasárnapi kultúrdélutánt filmvetítéssel. Lelki támasza volt sok egyedül élő, főleg idős testvérünknek, de sokszor házaspároknak, egész családoknak. Ment, ahová hívták, ahol szükség volt rá, a nap bármely órájában, az év bármely időszakában, eső hidegben, forró napsütésben a város bármely pontjára, fájós lábbal, reformátusokhoz, evangélikusokhoz, katolikusokhoz - magyarokhoz. Hosszú idő keresztül tartott istentiszteletet vasárnaponként a magyar evangélikus gyülekezetben is. Még Montevideoba is elment az Uruguayban élő magyaroknak istentiszteletet tartani. Mindezek után nem csoda, hogy a reformáció évfordulóján megtartott istentiszteleten minden évben nagy számban vettek részt a magyar kolónia tagjai felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül.
Magyarsága, hazaszeretete mély gyökerű, 1956-ban ő volt az, aki az utolsó szabad magyar rádióban segélyért fordult a világhoz a veszélyben lévő forradalom megsegítésére. Minden istentisztelete után elénekelte híveivel a magyar és székely himnuszt. Nagy szerepe volt több ezer kötetnyi magyar nyelvű értékes könyv Argentínából Erdélybe történő juttatásában. Könyvgyűjtő mozgalmat indított a Kárpátalján és a Felvidéken élő magyar testvéreink megsegítésére. Évente részt vett a Magyar Reformátusok Világszövetségének és a Magyar Reformátusok Tanácskozó zsinatának Elnökségi ülésén. Ezen utóbbi javaslatára elismertek öt apró Argentín Református Egyházat, illetve szervezeti csatlakozásukat a Magyar Református Egyházhoz. Tavaly kinevezték dél-amerikai magyar missziós szuperintendenssé.
A magyar kolónián kívül szolgálta az argentínokat is. Rendszeresen látogatta a fővároson kívül berendezett lepratelepen élő betegeket az argentin leprásokat támogató egyesület szervezésében. Kiváló kapcsolata volt a a San Ildefonso katolikus templom plébánosával, P. Balsa-val, aki rendszeresen megbízta az ökuménia jegyében a magyar szentek tiszteletére tartott szentmisékre, ahol a mise végén együtt adták áldásukat a közvetlenül, valamint a tv csatornáján keresztül közvetetten jelenlévő híveknek.
Nagy űr maradt utána. Még mindig nem tudjuk elhinni, hogy nincs többé közöttünk. Hiányzik kedves, szerény, bizakodó, mosolygós lénye, jóságos tekintete, jó humora, biztató szavai. Utolsó óráit az általa annyira szeretett és becsült gyülekezete körében töltötte. Az istentiszteletet követő közösen eltöltött ebéd után hirtelen szólította magához az Úr. Amikor most megköszönjük Istennek áldozatos életét és munkásságát, imádkozunk is érte: isten fizesse meg Nt. Sütő Gyula minden jóságát. Isten Veled Gyula bácsi.
Boyné Rábai Katalin
Hálás köszönetemet szeretném az Olvasók nevében kifejezni Benedek Lászlóné Micsinay Máriának, az Argentínai Magyar Református Egyház fögondnokának, aki a cikk szövegét és a temérdek képet rendelkezésemre bocsátotta - a szerk..
