Hamarosan többen gyülekeztek a Kossuth téren a szobor környékén (A 48-as szobrot a 100. évforduló alkalmából építették a fiatal SZOCDEM-ek, ifjúsági csoportja. Az avatáson az alispán mondott beszédet, két oldalán Váczi Gyula és Farkas Ilona állt magyar ruhában.)
Mikor jó néhányan összegyűltek előkerültek a templomi zászlók és a nemzeti zászló is. Kossuth nótákat énekeltek és lassan megindultak a Kossuth Lajos utcán végig. Sokan kint álltak a kapukban, házak előtt, azoknak odakiabálták: Gyertek ti is! Aki nincs velünk az ellenünk! Erre emlékeztek többen is a felvonulók és bámészkodók közül is. (7). Később "Ruszkik haza!" és más hasonló kiáltások is elhangzottak. Mivel délután már nem volt tanítás, iskolás gyerekek is nagy számban csatlakoztak hozzájuk.

Az erdészetnél is többen közéjük álltak és a menet a Benedek malomig ment, majd vissza és a Kis utcán lekanyarodtak és a Jókai utcán vonultak a Széchenyi utca felé. Ekkor már 4 óra felé járt és ekkor érkezett meg a vonat és az azzal utazók nagy száma. A Siklós felől érkezők is csatlakoztak a menethez és ezt tették az akkor Pécsről érkező busz utasai is (8).

Kép - Dani Lajos: az események és visszaemlékezések lejegyzője

A már nagyra nőtt tömeg a Petőfi utcán a Gépállomáshoz vonult, hogy azok is csatlakozzanak hozzájuk. Mivel ott a munkaidő vége volt sokan csatlakoztak is hozzájuk. Itt több párttag a tömeg előtt elégette párttagkönyvét, ami a lelkesedést fokozta, a tömeg éljenzett.
Visszafelé jövet megálltak a rendőrség épületénél és követelték, hogy távolítsák el a vörös csillagot, majd egymás hátára állva próbálták azt eltávolítani. Ez Hesz Kovács Lajosnak sikerült valakinek a válláról elérve kalapáccsal, mások szerint kisbaltával leverni.

A tüntetők innen visszatértek a 48-as szoborhoz. Ott a Papp cukrász mondott beszédet, a Rozsnyai Pistát megkérte az ÁFÉSZ elnöke, hogy szavalja el a Talpra magyart-t, bár ő azt mondta így kapásból nem tudja elmondani. Erre kezébe nyomtak egy iskolás könyvet és annak segítségével szavalta el a Nemzeti dalt, Varga Jenő a "Szürke fal"-at, az ott egybegyűltek pedig énekeltek. Közben itt is skandálták az előzőkben említett jelszavakat.
Ezután a tömeg szétszéledt, mindenki haza ment vagy a kocsmába.

Visszaemlékezések

"Akkor még Kémesre jártam tanítani és a négyes vonattal jártam haza. Ezzel jöttek azok is, akik Siklóson dolgoztak és a kémesi tanácsról a Szigeti Bandi bácsi. Ahogy a vonatunk beért, mondták akik az állomásra jöttek, hogy tüntetés van. Mikor a Kolozsvár utca végéhez közeledtünk, akkor vonult el előttünk a tömeg. Mi is beálltunk és mentünk velük. "(9)

"Mikor a Sztancsek megjött a busszal a vasútnál többen felszálltunk. Én a busz elejére kapaszkodtam és elszavaltam a Talpra magyart, de a faluban leszálltam és elmentem haza. Nem is bántott engem senki." (10)

"Mikor a busszal hazaértünk, úgy négy óra körül a felvonulók akkor mentek a Gépállomásra. Én utánuk siettem, de már a Haraszti utcában mentek. Bementem a plébánoshoz, hogy templomi zászlót kérjek, de azt mondta, már elvitték, csak a gyász zászló van, de most az is jó lesz, mert úgyis gyásznap van. Mikor találkoztam velük arra emlékszem, hogy a rendőrségnél a menet megállt, és a Hesz Lajos valakinek a vállára állt és kisbaltával leveri a csillagot. Mikor visszaértünk a térre a 48-as szobornál volt a megemlékezés. Felvonulás közben az ÁFÉSZ elnöke megkérte az öcsémet, hogy szavalja el a Talpra magyart, de a Pista azt mondta, minden sorára nem emlékszik, de a főnöke azt mondta: Itt a könyv, addig olvasd át!

Vajszlón volt egy fényképész, Kóródi Sándor, aki a felvonulást fényképezte, lánytestvérének a férje ÁVH-s volt és később ennek átadta a képeket. Ezek alapján gyűjtötték össze később a résztvevőket.
24-én is elindultunk a reggeli járattal, de Görcsönyben már vártak és azt mondták forduljunk vissza és tegyük be a buszt a garázsba és addig ne induljunk, míg értesítést nem kapunk. Egy hónapig nem is volt járat. Pécsről jött ki egy járat dél tájban és vissza is ment. Aki utazni akart azzal ment." (11)

'Akkor Kémesen laktunk és 23-án reggel amint bejöttem dolgozni a Bíró (csányoszrói) volta művezető és mondta: Üzemanyagot kell hozni Mecsekjánosiból, elmersz-e menni érte? Én mondtam, még Somogyba, Zalába is eljártam, miért félnék?
18 hordót felraktam a puffancsomra és én el is mentem. Ott megtöltöttük a hordókat és indultam haza. Egyszer csak lövéseket hallok, hát lövik a pótkocsimat. Szerencse, hogy nem benzint, hanem gázolajat hoztam. Négy hordómat kilyukasztották, körülvettek, rám fogták a fegyvert és kérdezték mit csinálok itt. Én mondtam, hogy gyerekek ne bántsatok, nekem családom van és haza akarok menni. Ide küldtek üzemanyagért, azt viszem. El is engedtek és jöttem haza.

Mikor hazaértem a Gépállomáson belül, akkor gyülekeztek a felvonulók. Nekem is kiabáltak: "Aki nincs velünk az ellenünk!" és mikor beálltam a vontatóval a pótkocsimat felborították. Mondták, hogy menjek velük tüntetni. Én nagyon mérges voltam és mondtam, állítsátok vissza a pótkocsit, mert nekem az a kenyérkeresőm és még haza is szeretnék menni Kémesre. Vissza is állították és elindultam a felvonulókkal együtt. Elől a Bártfai a gépállomás igazgatója és a Szekeres Béla mentek. Előtte mindketten nyilvánosan elégették a pártkönyvüket. A rendőrség elé érve a Hesz Lajos és a Libor elkezdték téglával dobálni a csillagot, majd a Hesz kalapáccsal leverte azt.
A forradalom alatt többször vittem fel Pestre élemet. A pótkocsiba többször belelőttek. Egyszer azért, hogy a kommunistáknak viszem, máskor azért, hogy a forradalmároknak viszem." (12)

A tüntetés utáni napokon is folytatódnak az erdészetnél az összejövetelek, viták. Itt meghallgatják a közben Pestről hazajött diákok beszámolóit. (Szőke Váczi Pali, Mészáros Jóska...) Ezekhez többen is hozzászólnak és véleményt nyilvánítanak (Dr. Kovács Sándor orvos, Pallag Sándor...) Itt tartanak falugyűlést is. A meghívókat Kanizsai Imre és Sróbel János hordják ki, ők voltak a futárok.

A zárójelben szereplő számok az alábbi személyekre, illetve eseményekre utalnak:
1. A párt által megbízott informátorok
2. Kitelepítettek
3. Kitelepítettek
4. Horváth Bognár
5. Váczi Gyula szervező megzsarolása
6. Nagy Simon János megzsarolása
7. Uri Lászlóné
8. Varga Gyula tanár
9. Varga Gyula tanár
10. Jancsár Sándor elmondása
11. Rozsnyai Lajos, Sztancsek Pál - autóbusz kalauz, sofőr
12. Hári László a Gépállomás vontatóvezetője
13. Teleki János egykori határőr, a Nemzetőrség parancsnoka
14. Kántor Simon Sándor gazdálkodó
15. Varga Gyula visszaemlékezése
16. Teleki János visszaemlékezése