Vajszlóba a forradalom persze késve érkezett. Október23-án délután ugyan a távoli Mecsek fölött magános repülőgép körözött, de egyébként mediterrán béke volt. A meleg áramlatok kukoricaleveleket és ökörnyálat emeltek az őszi ég felé, s az ember gyerekként azt találgatta, vajon magasabbra szállnak-e a Misina fölött keringő repülőnél. A Bárdos Maris néni rétjén csúzliztunk, s volt, aki azt állította, igen,  a kukoricalevél van följebb. Mások pedig mondták, naná, hogy a repülő, mert akkor már kezdett divatba jönni a sugárhajtás meg a sztratoszféra.

Miska szarvas viszont szépen fejlődött agancsával ott állt a Tanácsos-kert magas kerítése mögött, s fogalma sem volt, hogy ezek most már valóban történelmi órák, mert odafent Pesten a ballonkabátos diákok a Bem-szobornál, egyforma hírek helyett inkább a Szív küldit hallgatták.  Annak pedig megvolt a pontos ideje, s véletlenül sem esett egybe a forradalommal, ami így csak este érkezett el Vajszlóba. Épp a Gerő beszéddel, amikor Deák Laci bácsi felpattant a konyhaasztal mellett álló szalmaszékről, s dühösen azt mondta, fogja be a száját Gerő, és hülye duma helyett inkább olyan villát adjanak a parasztnak, ami nem hajlik el az első rakás szarban. – mert ezek az alumínium sztahanovista villák aztán elgörbülnek!   - üvöltötte már a gangon a nyitott ajtó előtt, mert nemcsak a délután volt meleg, az este is.

A magas és kicsit hajlott Deák Laci bácsi sültös sapkájában pedig ott állt óvatlanul a nyitott ajtón át ráhulló sárga fényben, és nagy hangon szidta Gerőt, de már nemcsak az alumínium villa miatt, hanem azért is, amiért 1954-ben Bernben Rákosival néhány ócska traktorért eladták a nyugat-németeknek a világbajnokságot. Mert olyan nem lehet, hogy a Puskásék csak úgy maguktól…

Deák Laci bácsi pedig trágyadobáló villa és foci ügyben egyaránt szakember volt. Lévén megrögzött magánparaszt, hajdanában pedig centerhalf a Vajszló egyben. Akkor, amikor még  lovaskocsikkal jártak egyik faluból a másikba futballozni. Hazafelé aztán minden kocsmánál megálltak, mert nagyon szerették a fröccsöt és a jó vérű cigánylányokat.

Laci bácsi akkor is szerette őket, amikor a forradalom néhány napig nemzetőr lett, s kint őrködött  a falu szélén, nehogy baj legyen. A kosárfonó hiricsi cigányasszonyokat csak úgy engedte tovább, hogy megtapogatta őket, nem hordanak-e maguknál titkos fegyvert.

Nem hordtak, mi pedig az iskolában akkor már nem tanultunk oroszt, és túl voltunk a komoly tüntetéseken. Hatodikosként templomból kicibált szűzmáriás zászlók lobogtak a fejünk fölött, s Nagy Imrét éltettük, a Kisgazdapártot meg Petőfit Kossuth apánkkal. Hesz Lali a rendőrségi előtti címerről Bízóék fejszéjével leverte a vörös csillagot, később egy Hoffer traktor orráról is leverte. Az eltüntetett csillagokért aztán három évet kapott. Aki viszont a Nemzeti dalt szavalta el a 48-as emlékműnél, hat hónapot.

Később nem voltak tüntetések. Teherautók jöttek Pestről, s ennivalót gyűjtöttünk a városi népnek. Mindenki adott valamit. Főleg libát, mert akkor már tömték őket a még nedvező új kukoricával. November 4-én mise után begördült a főtérre egy orosz tank, körbeforgatta lövegtornyát és katonák bújtak ki belőle. Hesz Krisztián beszélt velük, mert ő hadifogoly volt még  az első háborúban, s mondta, vége a forradalomnak.

Deák Laci bácsi a hírre megnyergelte egyik igás lovát, s még ebéd előtt közölte, akkor ő most világgá megy. Mások mentek is később, tömegesen át a Dráván. Ám Laci bácsi csupán Hiricsig jutott. Ott elénekelgetett kicsit az üres kocsmában a cigányasszonyokkal, s csak éjszaka indult hazafelé. Köd volt,  ő meg torkaszakadtából kiáltozott, hogy hazataláljon vele a nyereghez nem szokott ló. Vagy legalább őt találják meg, ha elveszne mégis. Egyáltalán nem szokatlan, hogy Deák Laci bácsi üvölt. A kulcsra zárt külső és belső ajtó mögött minden azt tette korábban is, amikor titokban a Szabad Európát hallgatták. Az viszont, hogy október 23-án este a többiek – Pörös Lajos világvevőrádió-tulajdonos és feketevágásért börtönjárt Bujtor Zoli  - nem csitítják, már jelentett valamit. Hisz a szomszédban, a Hortobágyra telepített kulák Szűcsék házában volt a rendőrség. Röplabdapályával és nagyon sok rendőrrel, akik közül esténként egy mindig kint állt a kapuban. Ezért aztán vigyázni kellett a világvevővel. A Szabad Európával főként.

Pörös Lajos bácsinak meg amúgy is vigyáznia kellett. Lévén szintén reakciós magánparaszt, akit egyszer sem írtak ki a kultúrház falán lógó dicsőségtáblára. Csasztuska brigád se járt nála soha a csépléseken, hogy elénekeljék: Pörös Lajos rendes gazda, gabonáját mind beadja.

Ő fogcsikorgatva adta be, s néhány zsák búzát valahogyan mindig sikerült eldugnia a polyva mögé. Óvatosan persze, mert a mérleg mellett folyvást ott ültek az éber ellenőrök.

De október 23-án este már nem kellett vigyázni. Pesten forradalom, a szagos Izabella bora leforrt, s az őrtálló rendőr eltűnt Szűcsék kapujából. Amikor izgatottan lefeküdtünk, Pesten már dőlt a Sztálin szobor, és lőni kezdtek a Rádiónál. Persze Vajszlón erről akkor még nem tudtunk semmit. Ákost, a Banáék velünk egyidős unokáját is csak két nappal később lőtték le a Parlament előtt. Ő aztán többet nem jött Vajszlóra. Helyette később, ugyancsak Pestről, M.Sanyi érkezett az ötödikbe, akinek a nagybátyját akasztották föl. Később kiderült, a nagybátyja igazából az apja volt, és csak azért hazudott, hogy később is tudjon majd kivel játszani.

Játszottunk.