Minap megsárgult újságcikkeket kaptam. A dátumra tekintve közel harminc éve vágták ki az újságból az írást. 
Rég volt, nem volt rég? A fiatalok a közelmúlt zalátai történetének egy érdekes epizódját ismerhetik meg, akik pedig már éltek akkor, azok nosztalgiázhatnak a nyolcvanas évek végéről. 
Én úgy vélem, hogy az épített és más kulturális örökségeken túl a személyes történelem, a személyes sorsok ugyanolyan hangsúllyal esnek latba, ugyanoly fontosak és érdekesek, ha egy kis falu helytörténetének érdekességei között kutatunk.

Kép: Kis Gál Lajos (jobbról) a falu ügyes-bajos dolgait hivatalon kívül is megbeszéli a falusiakkal. Fotó: Proszka László

Ha hagyománynak nem is, de jellemző családi magatartásnak nyugodtan mondhatjuk a zalátai Kis Gálok esetében a segítőszándékot. A település elöljáróságának 57 éves vezetője meséli ugyanis, hogy már bátyja is elöljáró, bíró volt a Dráva menti községben, még a felszabadulás előtt. Ő mutatta neki azt a réges-régi pecsétet, amelyen a körfelirat ez volt: Zalató.

Most valamivel több mint 400-an élnek itt, jobbára idős emberek. S ha az elöljáróság munkájáról esik szó, ennek említésével már a dolgok közepében vagyunk. Naplószerű jegyzetei felé hajolva azt meséli el Kis Gál Lajos, hogy az elöljáróság előtt ugyan vannak sarkos, komoly erőfeszítést és hosszú távú megvalósítást célzó feladatok is, de munkájukat jobbára a szociális segélyek, a gyámügyek intézése jelenti.

Én persze mindenkinek adnék egyszeri szociális segélyt- ha tudom, hogy nem a kocsmába viszi - kérelemre, vagy annak ismeretében csak, hogy valóban rászorul az az idős ember. De a pénz kevés. Még szerencse, hogy az elöljáróság másik két tagja "főkönyvelőbb", mint én!

Az asztalon az a bizonyos naplószerű füzet.
- Nem mondanám naplónak,inkább csak feljegyzések sorozatának. Mindent, ami itt és az elöljárósággal kapcsolatban történik, ami teljesült és ami még feladat, felírom. Látja, ahogy megmutatom, mint elöljárót keres, bevezettem azt is, jön a Dunántúli Napló.

Kereshettem volna Kis Gál Lajost más minőségében is. Tagja a Vajszlói Közös Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának, a vejti Rákóczi Termelőszövetkezet vezetőségének, brigádvezető, a tsz-ben a háztáji ágazat vezetője, üzemegységvezető.

- Nézzük csak - lapozgat a füzetben-, mi is történt az elmúlt két évben? 1985 igen komoly társadalmi munka, illetve a falu lakosait foglalkoztató két termelőszövetkezet és a vajszlói Ganz gyár, valamint a tanács segítsége révén megépítettük az emlékparkunkat.

- Vajszlónak sok társközsége van. Ezek között Zaláta a legnagyobb. Azzal mindenki tisztában van, hogy lehet ugyan előbbre lépni, de ezt a faluért végzett munka és a rendelkezésre álló pénz ütemezi. Látni kell Zaláta esetében azt az árnyékot is,, amely a környék falvaival egyetemben évtizedekkel ezelőttről maradt, vagyis nagyobb lemaradást kell behozni, mint mondjuk Pécsvárad környékén.

- Ha már itt tartunk: mit vár a halmozottan hátrányos helyzetű térségek - és ezek között ott van a Dráva mente is - felzárkóztatását célzó programtól?

- Röviden tudok rá válaszolni: a termelőszövetkezet kedvezőbb helyzetbe jutását a melioráció révén. A mezőgazdasági nagyüzemek munkájának eredményessége meghatározó ebben a térségben, legalábbis én így vélem.

Elmondja azt is, hogy van munkalehetőség a környéken. Az más kérdés, miként közelíthetőek meg. Például itt van 9 kilométerre Sellye, ám ha valaki oda akar utazni- munkahelyére, bevásárolni, orvoshoz - ennek többszörösét kell megtennie. A közvetlen út terve azonban szerepel a megyei tanács célkitűzései között a negyedik helyen. Az a buszmegálló, amit a zalátai elöljáróság mindenképpen ki akar harcolni, nincs a tervben. Mégpedig Vajszlón szeretnék, a körzeti orvosi rendelő előtt, hogy a Zaláta-Piskó-Kemse-Lúzsok felől a székhelyközségbe utazó idős, beteg embereknek ne kelljen a jelenlegi megállóból másfél kilométert gyalogolni.
Ilyen dolgokon is múlik a jó közérzet...
A múlt évben megoldódott a pedagógushiány Zalátán. A községben alsó- és felsőtagozatos oktatás folyik. A felsőtagozatot a körzetesítés lendületében el akarták vinni Vajszlóra, de a zalátai szülők élénk tiltakozása eredményes volt. A múlt évben azonban az ötből egyszerre négy pedagógus fejezte be itt a munkáját. Ma ismét teljes létszámú a tantestület, a pedagóguslakást most teszik rendbe.

A tervek között lapozgat az elöljáróság vezetője. Még ebben az esztendőben szeretnék a kövezett utat és a járdákat összekötő szakaszokat lebetonozni. Szeptemberben lesz napközi az iskolában, s azt szeretnék megoldani, hogy a gyerekek ebédjével együtt az arra szoruló idősek is ott kapjanak naponta egyszer meleg ételt.

- Feltűnően sok szó esik Zalátán az idősekről. És a fiatalok? Felfedezhető-e bennük a szép kötődés, a szülőfalu szeretete?
- Éppen a napokban jártak nálam a fiatalok: ha valami segítség kell, ők szeretnének Zalátáért tenni. Ennek igen örültem. Bár eddig is az volt a tapasztalatom, hogy ha valami társadalmi munka kellett, s híre ment a faluban, hogy a Lajos bácsi kaszásokat hív az útpadkák, az üresen maradt telkek rendbetételére, mindig sokan jöttek. Sőt így is mondhatom: olyat még egy zalátaitól sem hallottam, hogy ezt csinálja meg a tanács.

Mészáros Attila

Dunántúli Napló 1987.április 23.

Az újságcikket köszönöm Szabóné Nagy Marikának