Várady F. 1896-ban kiadott Baranya megyei monográfiájában nagyon tömören így írt a vasútról: 
„E hálózat kiépítésének megvalósításában az első eredményt a Szentlőrinc-Sellyeszlatina—Nasic vasút kiépítése képezi, melynek egész vonalát 1895 őszén adták át a forgalomnak. E vasútvonal kiépítését helyi érdekek és általános közforgalom szempontjából szükségesnek jelezte a képviselőház közlekedésügyi bizottsága; a helyi érdekek szempontjából azért, mivel oly vidékeket szel át, melyek gazdasági és ipari terményekben gazdagok, ezeknek kellő értékesítése a biztos és gyors közlekedés hiányában csak nehezen eszközölhető; közforgalmi szempontból pedig azért, mivel a Magyar Kir. Államvasutaknak egy újabb összeköttetése létesül az igen élénk és egészséges kereskedelemmel bíró Boszniával. Az összesen 91,0, megyénkben 27 km-nyi vasút építési költségét pályakilométerenként 44176 írtban állapították meg. Mily fontossága van e vasútnak, mutatja ama nagy anyagi támogatás, melyben úgy az állam, mint a községek és egyesek részesítették. Az állam a postaszállításért és segély czímén 25 099 frt-ot fizet 50 éven át..."

Váradynak e vasút építésének létjogosultságát bizonyítandó indoka, mely szerint „oly vidékeket szel át, melyek gazdasági és ipari terményekben gazdagok" meglehetősen banális, és a kor szokásos sztereotip frázisa volt, amelyet szinte szó szerint így fogalmaztak meg az ország valamennyi helyiérdekű vasútjával kapcsolatban. A tény az, hogy a szentlőrinc-nasici vonal mente sem tűnt ki különösebben a mezőgazdasági termelésben, ipari termelés pedig alig folyt a vidéken.