Az Ormánság kultúrtörténetét kutatva számtalan neves személyiség gazdag életútja, munkássága, gyűjtéseire bukkanunk. Ezen szépemlékű pógárok és műveik piramidként emelkednek a térség szellemi életében. Ezen sorozatban szeretném őket bemutatni a Kedves Olvasóknak. Dani Lajost ki ne ismerné Vajszlón, mikor generációkat tanított, s mutatott példát a szülőföld szeretetére? Nevét talán mindenki ismeri az Ormánságban, a Dráva kanyargós folyásától az emelkedő dombokig, sőt talán még azon túl is felfigyeltek rá...
Egész életében arra törekedett, hogy az Ormányság népének hagyományait, szokásait, néprajzi értékeit összegyűjtse, vele a múlt homályait oszlassa, gyermekkorának titokzatos világát felelevenítse, kincseit megossza a jelennel. 1938. március elsején született Drávapalkonyán, egy olyan ormánysági faluban, melyhez fűződő végtelen szeretete, hűsége egész életét áthatotta, gondolkodását meghatározta. Hosszú évtizedeken át a vajszlói iskola szolgálatában állt. Tanárként, osztályfőnökként generációkat nevelt. Nagy tudású, széles látókörű, sokoldalú pedagógus volt.
Követlen környezetének, Drávapalkonyának, az Ormányságnak és a Drávának lelkes kutatójaként, ismerőjeként, a helytörténeti ismeretek megszállott közvetítőjeként vált ismertté. Életét úgy érezte teljesnek, ha tudását, tapasztalatait, a lelkében rejlő örökséget továbbadja megőrzésre az utókor számára. A 2011-ben megjelent könyve, a Falu az ország peremén is már ennek volt a bizonyítéka: múltőrzés, a leletmentés a jövő, kiteljesedés a és megnyugvás a szerző számára. 2012 őszén megjelent kötete - Szülőföldem, válogatott ormánysági történetek - újabb őszinte vallomás és fontos néprajzi, nyelvészeti, történelmi dokumentum egy egykor volt, ám mára eltűnt néprajzi tájról, az Ormányságról és annak népéről.
(Dani Lajos: Szülőföldem - Válogatott ormánysági történetek)
"Életét úgy érezte teljesnek, ha a lelkében rejlő örökséget továbbadja, megőrzi az utókor számára. Drávapalkonya, az Ormánság volt számára a minden. Közvetlen környezetének lelkes kutatója-ismerője, a helytörténet megszállott közvetítője. Jól működő népfőiskolát szervezett, s maga is számtalan előadást tartott az Ormánságról. Szabad idejében kutatott ..." (Dr. Simon Ferenc, Honismeret, 2013/2.)
A búcsúztatóján elhangzott lelkészi szavak is ez az elhivatott hazaszeretetet tükrözik: "Talán utolsó tanúként adott számot a hiteles múltról. Rá gondolva a fa képe jutott eszembe, egy hatalmas, méltóságteljes fa, mit a fergeteg (lám) ki képes dönteni, de méltóságát, derekát meg nem görbítheti." (Jaksa Éva)