Emlékezzünk a Nagy Háborúra (1914-1918) - Csányoszró
2017. augusztus 29. írta: Ormánsági História

Emlékezzünk a Nagy Háborúra (1914-1918) - Csányoszró

Csányoszró hősei a volt magyar királyi pécsi 19. honvéd gyalogezredben

„A 19-es honvédek Hadak útján szétszórt korhadt fakeresztek és jeltelen sírhantok alatt nyugvó hőseinek emléke, a kálváriát járó hadirokkantak és özvegyek, - a háborús kitüntetésekkel dúsan díszített tisztek, altisztek és honvédek még elő serege, - méltán megérdemlik, hogy nekik önfeláldozásukért, szenvedéseikért és dicsőséges harcaikért a leghatalmasabb emléket emeljük. 
Azonban teljesítményeik oly gigantikusak voltak, hogy ahhoz mérhetőt még a felhőkig érő ércmű sem fejezhetne ki tökéletesebben. …
Végül családi evangéliumnak szántuk e könyvet, amelyből a mai és minden eljövendő magyar nemzedék tanulja meg őseit tisztelni, vegyen példát azoktól, hassa át a Nagymagyarország visszaszerzésébe vetett hit és akarat, erősítse meg benne a hazai röghöz való hűséges ragaszkodást, és érlelje meg minden magyarban apostoli, szent ihletséggel a vértanuhalálra való készséget, ha a Haza érdeke azt úgy kívánja.”


(A volt M.Kir. pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak története - részlet a bevezetőből)

19_-es_gyalogezred_konyv_borito.pngDeáky István, szkv. főhadnagy, köjegyző, Csányoszró.
1914 július 27-én vonult be és 1918 február 10-i leszereléséig – 14 hónapig, szakasz- majd századparancsnoki beosztásban – a szerb és albán hadszíntereken küzdött. Géppuskás kiképzésben is részesült 1914 szeptember 10-én megsebesült. Résztvett a lozsnicai ütközetben, a Drina átkelésében, stb. Kitüntetései: S.L. a kardokkal, K.cs. k. Ezenkívül hadseregfőparancsnoki elismerésben részesült. 25%-os rokkant. – Neje: Páhok Margit, gyermekei: Andor és Erzsébet. Margit leánya néhány évvel ezelőtt elhúnyt.

vitéz Varga László t. zászlós, református lelkész, Csányoszró.
1917 április 16-án mint e.é.ö. vonult be a 19. h.gy.e.-hez és 7 és ½ hónapos harctéri szolgálata alatt az olasz hadszíntéren küzdött szakasz, majd századparancsnoki beosztásban. 
1918 június 30-án a Piave mellett megsebesült. Kitüntetései: 1.o. ezüst v. é., 2. o. ezüst v.é., bronz v.é., K.cs.k, Seb.é., Háb.e.é. – Neje: Nagy Ilona, gyermekei: Ilona és László. Testvérbátyja Varga Áprád 1914 december 18-án a Kárpátokban hősi halált halt.

Bene János honvéd, kisgazda, Csányoszró.
1915 márciusában vonult be. 3 hónapig küzdött az orosz hadszintéren és 1915 szeptember 14-én orosz fogságba esett, honnan 1918 április 15-én került haza. – Felesége: Vincze Zsuzsanna, fia: János

Donáczi Károly honvéd, kovácsmester, Csányoszró.
1914 július 27-én vonult be. Az olasz hadszintéren21 hónapig harcolt. – Felesége: Klein Margit, gyermekei: Magdolna és Károly

Hegedüs József gyalogos, kisgazda, Csányoszró.
1915 július 15-én vonult be és 18 hónapig az orosz hadszíntéren harcolt. 1916 október 9-én a Brezan mellett megsebesült. A bronz v.é. tulajdonosa. – Felesége: Zsigmond Julianna, fia: József

Keresztes Sándor gyalogos, kisgazda, Csányoszró.
1914 december 18-án vonult be ezredünkhöz és a szerb és olasz hadszíntéren küzdött 36 hónapig részben sebesültvivői szolgálatban. A K.cs.k. tulajdonosa. – Felesége: Hegedüs Julianna, fia: Sándor

Kudar József gyalogos, kisgazda, Csányoszró.
1917 januárban vonult be, az orosz hadszíntéren harcolt 2 és ½ hónapig. Egyízben, 1917-ben megsebesült. Félelmet sohasem érzett, mindig csak kötelességtudást mutatott. – Felesége: Szabó Lidia, fia: Dezső.

Peti János gyalogos, kisgazda, Csányoszró.
1917 február 27-én vonult be az olasz hadszíntéren hrcolt 13 hónapig. 1918 október 25-én Assiágónál megsebesült. A K.cs.k. tulajdonosa. – Félelmet sose érzett, mindig csak kötelességtudást mutatott. – Felesége: Rábai Gizella, gyermekei: János és Juliska. Bátyja: Peti József, 1916-ban hősi halált halt.

Sandó János őrvezető, kisgazda, Csányoszró. 1914 július 27-én vonult be, a szerb és olasz hadszíntéren harcolt 12 hónapig. 1915 július 19-től 1919 októberig orosz fogságban sínylődött. – Felesége: Tóth Zsuzsanna, leánya: Margit.

Schilli Mihály gyalogos, kereskedő, Csányoszró. 1918 február 6-án vonult be és a montenegrói hadszíntéren harcolt 6 hónapig. 1918 november 2-án fogságba esett és 1919 szeptember 16-ig sínylődött francia fogságban. – Felesége: Mózer Magdolna, gyermekei: Mária Magdolna és Edit.

Simon Péter gyalogos, kisgazda, Csányoszró. 
1914 július 18-án vonult be és az orosz és olasz hadszíntereken harcolt 12 hónapig. Nehéz körülmények között is megállta a helyét. – Felesége: Zsigmond Mária, leánya: Irén.

Forrás: www.magyarezredek.hu

foto-hagyo_gabor.jpg

Rövidítések magyarázata:

e.é.ö. -

v.é. : Vitézségi érem

A köznyelvben katonai érempénznek, érdem-mellpénznek vagy mellpénznek nevezték ezt az elismerést. 1809-től nevezték el hivatalosan Vitézségi Éremnek (Tapferkeitsmedallie). Az első kitüntetettek a török ellen viselt háború hősei voltak. 
Az alapító okirat szerint a kitüntetés célja az altisztek és közlegények vitézi tetteinek látható és tartós díszjelvénnyel való megörökítése volt. A kitüntetés elnyerhető volt veszélyben forgó vagy sebesült bajtárs megmentésével, hadijelvény vagy kincstári vagyon megvédésével, visszaszerzésével, fontos hadállások megtartásával, vagy hasonló jelentőségű tettek véghezvitele által. A hőstettet követően rövid időn belül ünnepélyesen kellett átadni az érmet. A vitézségi kitüntetés mindig az uralkodó képmását mutatta. Nem csak a legénység, de a tisztek körében is a legnagyobb megbecsülésnek örvendett viselője.


K.cs.k. : Károly csapatkereszt (12 heti folyamatos frontszolgálattal lehetett elnyerni)

A bejegyzés trackback címe:

https://ormansagihistoria.blog.hu/api/trackback/id/tr9412787426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása