A Dani Lajos gyűjteményből különleges képek kerülnek közlésre. Érdekességük nemcsak az, hogy így egyben ily régi iskolai képek ritkán láthatóak, hanem az, hogy bizony egyszer ez a gyűjtemény elveszett! Nagy kár is lett volna, mert pótolhatatlan képek is vannak közöttük! Aztán az égiek csak úgy akarták, hogy előkerüljenek, s közkincsé váljanak.
"Én úgy szerettem rendezgetni őketFekete album szürke erdejében,Mely halkan zizegett, mint csöndes őskert.Ó arcok, amint némán, egyre néznek,Örökre néznek és a végtelenbe,..."
Juhász Gyula: Fotográfiák
Én úgy szerettem rendezgetni őket
Fekete album szürke erdejében,
Mely halkan zizegett, mint csöndes őskert.
Ó arcok, amint némán, egyre néznek,
Örökre néznek és a végtelenbe,
Mert ide lopta őket egy igézet.
A földi másuk jár, kél, tova, messze.
Tán hervad, mint a dérvert őszirózsa,
Vagy melegíti őt napod, szerencse.
Itt mindig így maradnak mosolyogva,
Vagy mindig mélán komolyodva néznek,
Amíg pereg, pereg a homokóra.
És rám köszönnek ők is, kik nem élnek...
