Fogadják szeretettel Zentai Tünde írását, amelyet változtatás nélkül közlök. Sorait így zárta: "Szép Zalátát szeretettel üdvözlöm". (2016 év elején megkeresésemre bocsátotta Zentai Tünde könyvének részletét, amelyet változtatás nélkül kerül közlésre - a szerk.)
"Szövegrészlet A Dél-Dunántúl hímes templomai c. könyvemből (2014, Pécs): 289-293. oldalak
A csillagozott sorok képaláírások.
Zentai Tünde
ZALÁTA
Baranya megye, Ormánság
Főbb ismérvek
Műemlék templom festett és átfestett elemekkel
Épült: fatemplom 1789-ben, mai templom 1834-ben
Hímes elemei: 18. századi mennyezetdeszkák, 1834-ben készült padok, Mózes-szék és szószék
Stílus: késői rokokó, biedermeier
Művészeti kapcsolatok: a régió 18. századi rokokó templomai
Közölte: Mándoki László 1976: 159, III. tábla, 3. kép
Képek: A zalátai templomról 2007-ben jelentek meg képek a templomaink.hu-n.
A beküldő: FME - FGyJ
A helység templomai
A Dráva menti falu középkori eredetű. ’Zalatho’ a kora újkorban Ormánköz nagyobbacska települései közé tartozott; 1582-ben 51 adófizető család lakta. A környező lápok, vizek oltalmában túlélte a török hódoltságot, és ezalatt népe reformátussá lett. A 18. században Piskó filiájaként csupán tanítómestert tartott, de 1786-ban a már 500 főt meghaladó gyülekezet saját prédikátort fogadott és létrehozta anyaegyházát.
A hívek 1776-ban templomépítési kérelemmel fordultak Mária Teréziához, és Hetei József lelkész (1786–1793) hivatalba lépése után megkezdhették az előkészületeket, melyek eredményeként 1789-ben tető alá került az istenháza. A tényről 1817-ben Fazokasy István prédikátor (1806–1826) úgy számolt be, hogy a helység „Temploma Torony nélkül épült 1789dik Esztendőben, Reparatio alatt van”, két harangjuk „Harang lábon” függ.
Mivel az eklézsia egykorú jegyzőkönyvei egyik levéltárban sem találhatók, a szájhagyomány szerint fából emelt épületről – akárcsak Zaláta mai templomának múltjáról – kevés adatunk van. A szomszédos egyház irataiból tudjuk viszont, hogy két fakórus állt benne. A vejti presbiteri ülésen ugyanis 1835. május 3-án „az Előljárók azt végezték, hogy a Zalátai Ó Templomba lévő egyik kart megveszik, s ezzel bővülvén Templomjok […] Ez végbe vivődött.” A jelenlegi templomban fönnmaradt tárgyi emlékek pedig arról tanúskodnak, hogy a régi zalátai mennyezetet tarka festés díszítette.
A tágas új templom 1834-ben készült el, Szekeres János lelkipásztor idejében (1832–1836). A keleti tornyú, hatszáz ülőhelyes épületben két boltozott, árkádíves karzatot állítottak. A födém borításához fölhasználták az ótemplom mennyezetének cifra tábláit, melyekből számos darab ma is megvan. Egy részük, amit Mándoki László 1975-ben lefényképezett, a vakolat leválásakor tűnt elő, a többi, közel 48 négyzetméternyi hímes deszka a templom padlásán fekszik.
A templomi bútorok homloklapját 1834-ben kék alapon színes, patronos, indás-geometrikus mintával díszítették, majd a polgári ízlés terjedésével szürkére mázolták őket. Néhány táblát 1975-ben Mándoki László a pécsi Janus Pannonius Múzeum restaurátoraival – ma is látható módon – föltárt, és Nádor Katával infrafotókat készített az átfestett elemek többségéről.
1.*(Zaláta temploma. Deim Péter, 2006 – külső)
2.*(A templombelső részlete. Deim Péter, 2006)
Festett ornamentika
A templom asztalosműveit háromféle, különböző korú festés borítja.
A legfelső réteg „kálomista szürke”, fekete-fehér márványerezettel. E 19–20. századfordulón általánossá váló monokróm olajfestés Zalátán az 1919. évi tetőfedést követően, 1928-ban vagy 1929-ben készülhetett, eltakarva az építéskori dekorációt.
Az 1834-ben befejezett „kőtemplom” berendezésének fő felületeit élénk árnyalatú királykékre pingálták, és patronos, klasszicizáló, biedermeier jellegű mintával díszítették. Az előpadok és a Mózes-szék mezőin egyforma rozetták és sarokminták ismétlődnek. Az összetett kompozíciókat fehérrel kontúrozott, fekete levelű szárak, egy gyűrűbe foglalt, négyágú vörös-sárga csillag és két vörös-sárga sakktáblás szívelem alkotja. A sarokdíszek leveles indájú, margarétaszerű virágok.
A legrégibb hímes festést az előző, 1789-ben épült templom deszkái őrzik, a templom mennyezetét fedő, fehérre meszelt stukatúr alatt és a templom padlásán raktározva.
A mennyezettáblák festése kék, sárga, vörös és fehér négyszögekre osztott. Némelyik világos háttér alatt élénk ultramarin alapréteg húzódik. A mezőket sokszínű, nagyvonalú, aszimmetrikusan komponált késő rokokó minta díszíti, melynek sima szélű, többnyire vörös ecsetvonásait részben sablonnal készült előrajzra festették, fehérrel és feketével vastagon kontúrozva. A tágas ívek, S és C alakú indákból szerkesztett rocaille-motívumok közé egy-egy csillag, kartus és forgórózsa illeszkedik. A hat- és nyolcágú csillagokon fehér, vörös, sárga és zöld színek váltakoznak. A különféle alakú kartusok belseje rácsos, de van közöttük olyan is, amelybe tulipáncsokros, idomtalan vázát helyeztek. Néhány mező egészét spirálinda foglalja el, egyikük nagy, hatágú csillagot ölel magába. Az elvont – távolról növényi ornamentikát idéző – mustrát szabadkézi, zöld levelű, fehér „rokokó rózsaszálak” szövik át.
Az ismeretlen alkotó műve belesimul a Dráva mente 18. század végén festett templomainak sorába.
3.*(A padelőlapon föltárt 1834. évi minta. Deim Péter, 2006)
4. *(A 18. századi hímes mennyezet elemei a templom padlásán 2006-ban. Deim Péter, 2006)
5. *(A 18. századi mennyezet spirálindás, csillagos részlete. Czakó Ferenc, 2013)"
