„Nem Pesten történt, amit hallotok. Ott ily regényes dolgok nem történnek." - kezdhetném. A helytörténeti dolgok között az egyik legkedveltebbek a régi történetek. Amíg van mesélő és van hallgatóság szájról szájra járnak, alakulnak, változnak a régi históriák. Lejegyezni ritkán jegyzik le őket, de egy igazi érdekességre bukkantam minap. (A megyei lap sokadik oldalán, a jugoszláv tévéműsor és az akciós férfi apacsing (88,5 Ft helyett 61,9 Ft) között megbújva.)
VADDISZNÓ A MŰVELŐDÉSI HÁZ ABLAKÁBAN
A Dráva-parti Zalátán különös vaddisznókaland esett meg. A mezőőr kutyái a közeli nádasban három vaddisznót vertek fel, és hajtani kezdték a falu irányába. A disznók hasztalanul próbáltak kitörni a kutyák gyűrűjéből, azok valósággal beterelték őket Zalátára. A falu közepén nekiszorították a disznókat a művelődési ház falának. Az egyik megriadt vaddisznó kétségbeesetten próbált menekülni és felkapaszkodott a művelődési ház másfél méter magas ablakába. A nagyterem ablaka volt, és a vaddisznó nyilván felismerte, hogy ez az út nem nyújt menekvést, visszaugrott a földre. A betört ablak csörömpölése azonban meglepte a kutyákat s a három vad - a pillanatnyi zavart kihasználva - kereket oldott. Végigrohantak Zaláta főutcáján, majd egy udvaron át kitörtek a faluból.
Mindez világos nappal, sok ember jelenlétében zajlott le. A látvány annyira meghökkentette a nézőket, hogy mire felocsúdtak és beavatkozhattak volna az eseménybe, a vaddisznók már túl voltak árkon-bokron. Jellemző a Dráva-menti nép csavaros észjárására, hogy mindjárt mondás is született a zalátai eset nyomán: "Úgy igyekszik mint a zalátai vaddisznó a művelődési házba" - mondják arra az emberre, aki csupán kényszerűségből megy valahová.
(Dunántúli Napló, 1968. augusztus 7.)
