A hősi halált halt zalátai járőr parancsnok
1952.08.28-án a hajnali órákban (03.30-kor) 4. HK Zaláta-i őrs egyik járőre befelé irányuló határsértő mozgását figyelte meg, majd azt lőtávolságra bevárva felszólította megállásra. A határsértő fedezte magát és kézigránátot dobott a járőrre, ennek következtében a járőr parancsnoka azonnal meghalt, járőrtársa (Nagy András áv. határőr) súlyosan megsebesült. Az ügynök – bár a sebesült Nagy áv.határőr több lövést is leadott rá – sértetlenül visszajutott Jugoszláviába.
A határ védelme mindig embert próbáló feladat volt. Elég csak a kilencvenes évek elejére gondolni, a délszláv válságra, vagy az ötvenes évekre, amikor számos haláleset történt. Sokak számára a tragédiák a mai napig ismeretlenek, nem tudni, hogy az elhunyt határőrök családja (leszármazottai) mennyi információt kaptak a hazát védő fiaik halálának körülményeiről. A zalátai hősök emlékét ki ápolja és miként, a falusiak mit tudhattak a határőrökkel történtekről?
„A „béketábor” és Jugoszlávia közötti szembenállás magyar vonatkozásait legközvetlenebb módon – amellett, hogy a haderők készenlétben tartása folyamatos volt – a két ország biztonsági szolgálatainak összecsapásaiban lehet lemérni. Nem kétséges ugyanis, hogy az ÁVO/ÁVH és az UDB közel azonos módszereket és eszközöket vetett be céljaik elérése érdekében. A szóban forgó összecsapásban a határőrségnek elsőrendű szerepe volt, amely szerepet elképesztő áldozatok árán, de megfelelő hatékonysággal látott el. A vállalt áldozatok azonban mindenképpen aránytalanok voltak legalábbis a szemben álló fél oldalán kioltott emberi életek és a haszontalanul elszenvedett saját veszteségek szempontjából. A biztonsági szolgálatoknak a jelzett korban történő egymásnak feszülése – a mérhetetlen és felesleges emberi áldozat ellenére – nem vált nyilvánossá a magyar közvélemény előtt. Többek között még várat magára az ÁVH politikai hírszerzése és a katonai elhárítás működésének és eredményeinek a feltárása is.
A fent körülírt határszakaszon az ország területének védelme céljából a Honvédelmi Minisztérium (HM) és a Belügyminisztérium (BM) – valójában az ÁVH – együttműködési megállapodást kötött a hadsereg erőinek különböző szintű fenyegetettség esetén a 15 km mélységű határövezetben történő alkalmazására vonatkozóan. A határövezeten belül az államhatártól számítva 2 km mélységben szigorított határsáv, azon belül pedig 500 m, illetve 50 m mélységben újabb tiltott zónák kerültek kijelölésre úgy, hogy az övezeten belül kijelölt sávokban történő belépéshez más–más típusú engedélyre volt szükség. Az 50 m-es sávban csak határőrök tartózkodhattak. Mindez szinte lehetetlenné tette az ott élő polgári lakosság mindennapjait. Ugyancsak szabályozásra került a hadsereg erődítési zászlóaljainak (mű- szaki zászlóaljak) tevékenysége is az államhatár mentén, ahol ezek az alegységek robbanó-, és egyéb jellegű műszaki zárakat telepítettek, miközben a prognosztizált (várható) támadási irányokban erődíté-si munkákat is végeztek.”
Forrás: JAKUS János Az államhatár biztosításának problémái az ötvenes évek elején”
Forrás: Szakmai Szemle, A KATONAI BIZTONSÁGI HIVATAL TUDOMÁNYOS TANÁCSÁNAK KIADVÁNYA, 2007. 1. szám
