Így búcsúzott a zalátai krónikaíró, Kapes Ottó
2018. október 31. írta: Ormánsági História

Így búcsúzott a zalátai krónikaíró, Kapes Ottó

A zalátai falukrónikák felidézését Kapes Ottó 1985 szilveszterének napján íródott soraival nyitom. A tanár úr tizenhárom esztendő után adta át a falukrónikát író képzeletbeli pennát utódjának. Jómagam egy huszáros vágással, immáron visszakanyarodva a kronológiához felidézem  a falu történéseit.

"Zaláta község helytörténete 1972. január 1 óta íródik,melyet indítása óta a mai napig, 13 éven át Kapes Ottó iskola igazgató vezetett.

A múló időben eljött annak is az ideje, hogy a krónikaíró átadja az események, történések írását egy újabb krónikásnak, miután 40 éves szolgálat után nyugdíjba vonul és elköszön falujától is, melyben közel 30 éven át tanított feleségével együtt. Több nemzedéket neveltek fel,sőt a ma már nagyszülőknek számító felnőtteket is okították az esti iskolában. Így mindenki tanítványuk volt.

A 30 év alatt a krónikaíró megismerte jól a falut, annak népét. Ismerte annak örömeit, gondjait, bánatait és a történések mellett ezekről is tesz említést a feljegyzések során.

Elköszön a krónikaíró abban a reményben, hogy talán jegyzetei, munkássága nem volt felesleges. Valaha talán értékes helytörténeti dokumentum lehet az általa írt krónika. Azt kívánja a krónikát valaha forgatóknak, netán felhasználóknak, hogy jó olvasmányuk legyen e krónika, esetleg segítséget adjanak nekik e feljegyzések, melyeket mindenkor igyekezett lelkiismereti pontossággal és valósághűen elmondani, lerögzíteni.

Az események és történések átélője és hiteles szemtanúja volt a krónikaíró, aki 30 év alatt nemcsak megismerte, de meg is szerette a falut, melyre mindig  szeretettel fog gondolni.

Zaláta csupán egy kis települése hazánknak. Egy olyan kis faluja, melyből sok van a hazában, hol nem történnek kiemelkedő, országos érdeklődésre számot tartó események, hol egyszerű emberek élnek, akik éppen úgy tudnak örülni ha törődést látnak, vagy éppen úgy tudnak befelé fordulni, bánkódni, ha hátrányos megkülönböztetésben van részük, mint bármely más település lakói.

Ebben a községben olyan a légkör, ebben a községben élnek olyan emberek, akik tudnak egymásért tenni, egymást becsülni, segíteni. Kik tudnak emelt fővel járni és élni. Akik tudnak egymás örömeiben és bánatában osztozni, élni, kikért érdemes volt 30 évet tanítani, akiket érdemes volt megszeretni. Akikről érdemes volt írni és értük cselekedni.

A krónikaíró csupán azt sajnálja, hogy nem tehetett még többet a faluért, mint ami számára cselekvésre adatott.

A végtelen idő 1985. december havának 31. napján ezekkel a gondolatokkal búcsúzik és elköszön olvasójától és falujától a krónikaíró: Kapes Ottó"

Tanár Úr! Munkája egyáltalán nem volt felesleges! Amikor a fenti sorokat írta, akkor még azon tűnődött, hogy a talán a krónikák fontos helytörténeti dokumentumok lesznek-e. Mára mindez már bizonyossá vált, köszönjük! (a szerk.)

A bejegyzés trackback címe:

https://ormansagihistoria.blog.hu/api/trackback/id/tr1314335991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.