Ormánsági arcképcsarnok: Tömös Mihó László (Dani Lajos gyűjtemény)
2018. szeptember 11. írta: Ormánsági História

Ormánsági arcképcsarnok: Tömös Mihó László (Dani Lajos gyűjtemény)

A Dani Lajos gyűjtemény érdekes részét képezi az a nekrológ, amit barátja sírjánál, Tömös Mihó László temetésén mondott el. 

Búcsú Tömös Mihó Lászlótól

Ismét itt hagyott bennünket a hagyományőrzők egy jeles képviselője Tömös Mihó László.

Mikor Te születtél még erős faluközösség volt minden faluban. A lakosság többsége még őrizte a hagyományokat, éltékaz őseik megszokott küzdelmes életét. Akkor még volt Ormányság!

dani-tomos.jpg

Kép: Dani Lajos és Tömös Mihó László  Zalátán (a Dani Lajos gyűjteményből)

Éltek a hagyományokat őrző és továbbadó emberek. Kemse „Az elsüllyedt falu a Dunántúlon” még értéket jelentett falukutatók számára. Gunda Béla, Elek Péter és a többiek értékes tanulmányt tudtak készíteni a falu életéről.

Első súlyos csapást 1950-ben a kulákok kitelepítése jelentette. Ez a Tömös családot sem kerülte el. Másokkal együtt csekély  magukkal vihető holmival a Hortobágyon kötöttek ki. Ők Hajdubagodra egy nagy gazdához lettek beszállásolva. Az AVH-s tiszt azt mondta, hogy az ő megfigyelésükre lettek odatelepítve, élték az őseik megszokott küzdelmes életét.Micsoda cinizmus! Milyen bemocskolása egy ártatlan, testiekben lelkiekben meggyötört ormánysági családnak! S mind ezt azért tették, hogy a befogadók bizalmatlanságát felkeltsék és gyűlölettel tekintsenek rájuk.

Azok az ormánysági családok, melyek táborokba (Lenin-tanya…stb.) kerültek legalább sorstársaik között élhettek a maguk nyomorúságában.

Igaz úgy fogadták őket, hogy a „népnyúzó dologtalan kulákok”, de miután elkezdtek dolgozni a helybeliek is elismerték: „Ezek az emberek tudnak és akarnak is dolgozni.” Kiderült,hogy ezek nem munkakerülők.

Ha nem következik be a Tömös család kálváriája, most azt mondanám, hogy iskolatársak voltunk, hisz 1950-ben felvettek a Nagy Lajos gimnáziumba. Ezt akadályozta meg a kitelepítés és végeztél így Debrecenben.

Először a 60-as években keresztezték egymást életútjaink. Te az ÁFÉSZ-nél, a Művelődési háznál szervezted a kulturális műsorokat, színdarabokat játszottunk, szavaltunk. Színházi látogatásokat szerveztél Pécsre, de sok neves művész is megfordult Vajszlón a Te szervezésedben!

Az „Ormánysági Napok” újra élesztése is a Te fejedben született meg és szervezted éveken át, míg Sellye ki nem sajátította magának.

Te szervezted meg a Kodolányi János Társaságot, de alapító tagja voltál a Kiss Géza Társaságnak is. Minden összejövetelen részt vettél ami az Ormányságról szólt.

Mint polgármester dolgoztál faludért. Többször elnyertétek a legvirágosabb község címét és ez főleg Neked köszönhető.

Halálod előtt 3 héttel találkoztunk Kemsén. Kérted, hogy olvassuk fel a családod meghurcoltatásáról szóló novellát. Közben elsírtad magad.

Mikor eljöttünk kérted, hogy gyakrabban látogassunk meg és köszönettel vetted a mi meghívásunkat.

Akkor még nem gondoltam, hogy ez volt az utolsó találkozásunk.

Sajnos a sok infarktus és agyvérzés előre vetítette a tragédia árnyékát.

Az Ormányság fájáról ismét letört egy ág!

Búcsúzott Tőled a falu, Szatyor Győző polgármester társaid és a Szent György Lovagrend nevében.
A sírnál N. Szabó Sándor a jó barát.

Búcsúzunk mindannyian akik szerettünk. A kemsei föld adjon számodra békés, csendes nyughelyet. Ott őseid között álmodj szépeket!

Dani Lajos

(Az idézett novella, Szakácsné Kozári Piroska Sötét idők emberfényei írása, amely a blogon már olvasható volt: 
https://ormansagihistoria.blog.hu/2018/04/22/sotet_idok_emberfenyei#more13852208   - a szerk.)

A bejegyzés trackback címe:

https://ormansagihistoria.blog.hu/api/trackback/id/tr5814210549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.