Ormánsgái arcképcsarnok: Kiss Z. Géza
2018. augusztus 31. írta: Ormánsági História

Ormánsgái arcképcsarnok: Kiss Z. Géza

Katedrát csak katedrára”

Beszélgetés dr. Kiss Z. Géza, az Ormánság kutatójával (1995)

Nagy örömmel kopogtattam egykori tanárom, dr. Kiss Z. Géza pécsi, Magaslati úti lakásának ajtaján, hogy bemutassam olvasóimnak az Új Dunántúli Napló honismereti rovatának állandó szerzőjét.

Tanár úr, igaz, hogy ön nemcsak névrokona az ormánság-kutató kákicsi Kiss Gézának?

– Igen, és erre büszke vagyok. Édesapám és kákicsi Kiss Géza testvérek voltak, nagybátyám tevékenységét mindig meghatározónak tartottam. Az először 1937-ben megjelent „Ormánság a magyar néprajztudományban” kimozdíthatatlan tekintélyt biztosított számára, s egy ország figyelmét irányítottá rá a dél-baranyai tájegységre, amelynek népe a migráció révén már végérvényesen a múlté lett. Hatalmas kutató és rendszerező munkával kiváló művet hozott létre. Másik alapvető műve, az Ormánsági Szótár – amelyet szellemi hagyatékából 1952-ben szerkesztett Keresztes Kálmán, és az Akadémiai Kiadó adott ki – a tájegység bibliája, a helyi kutatás pótolhatatlan segédlete.

Hogyan alakult az Ön pályája?

– A Veszprém megyei Nyárádon születtem Kiss Zoltán református lelkész hatodik gyermekeként. 1962-ben szereztem bölcsész-doktori címet régi alma materemben, a debreceni egyetemen. 1964-től tanítottam a pécsi tanárképző főiskolán, majd a JPTE bölcsész karán 1987-es nyugdíjba vonulásomig.

Ön ezer szállal kötődik a honismereti mozgalomhoz.

– Ez ugyanúgy életem része, mint az oktató és kutatómunka, s ebben is mesterem, a híres történész, Szabó István útját követem. Évtizedeken át résztvevője voltam az országos honismereti akadémiának. Szerény tehetségem szerint középiskolásoknak segédkönyvet, főiskolásoknak kutatásmódszertant írtam. A Népművelési Intézettel együtt dolgozva 17 éven át szakkörvezetői tanfolyamokat vezettem, ahol több mint száz hallgató kapott a népművelési munka folytatására szóló jogosítványt. A szakköri tagokkal együttműködve valójában a tanárrá, kutatóvá válás útját egyengettük. Kapcsolatban álltunk a tudományos kutatóhelyekkel, a hallgatókkal igyekeztem minél jobban megismertetni azokat a történeti forrásokat, amelyek feltétlenül szükségesek egy-egy tanulmány, város vagy tájegység monográfiájának megírásához, de fölkészítettem őket a szakkörvezetés gyakorlati teendőire is.

S itt értünk el a tanári pálya summázatához.

– Életem egyik meghatározó célja a tanítás volt. Katedrát csak katedrára cseréltem, míg a középiskolától eljutottam az egyetemig. Feladatokban, korszakokban, témákban nem válogattam: nem tettem soha különbséget a tanári munka kis és nagy fejezetei közt. 42 év alatt semmit sem változtam.

És a helytörténet?

– Megközelítőleg száz helytörténeti témájú írásom jelent meg 1959 óta, vannak közöttük ormánsági témájú önálló kötetek, társszerzőként vettem részt Baja, Komló, Sásd monográfiájának megírásában, sőt a horvát nyelven megjelent drávai horvátok (Podravski hrvati) c. monográfia megírásában is. Fő kutatási területem azonban az Ormánság társadalom- és mentalitástörténete. E témakörből 1983-ban szereztem kandidátusi, 1994-ben pedig a történelemtudományok doktora címet. Negyedszázados kutatómunkám eredményeit összegzi a Régi Vajszló c. munkám. Az Akadémiai Kiadó kérésére 1986-ban a jogvédő iroda hozzájárult, hogy írásaimat Kiss Z. Géza néven szignáljam.

Dr. Vargha Dezső

Új Dunántúli Napló 1995. november 18.

 

 

Kiss Z. Géza
történész
1985-ig Kiss Géza 

 Született: 1924. április 23. Nyárád, Veszprém vármegye 

Meghalt: 2008. augusztus 4. Pápa, Veszprém megye 

Család

 Régi református nemesi családból származott. Ükapja: Munkácsy Dániel, dédapja: Munkácsy Albert református lelkészek. Nagybátyja: Kiss Géza (1891–1947) etnográfus, néprajzi író, református lelkész. Sz: Kiss Zoltán (†1968) református lelkész, Végh Lenke. Hatodik gyermekként született. F: 1949-től Farkas Emma könyvtáros, a Kisújszállási Városi Könyvtár vezetője. Fia: Kiss István (1958–). 

 Iskola

 Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában éretts. (1942). A Debreceni Tudományegyetemen történelem–földrajz szakos középiskolai tanári okl. (1948), a Budapesti Pedagógiai Főiskolán orosz szakos általános iskolai tanári okl. szerzett (1952), a KLTE BTK-n doktorált (1962), a történelemtudomány kandidátusa (1984), doktora (1994).

Az MLEE-n munkásmozgalom-történeti szakosítót végzett (1970). 

 Életút

 A Debreceni Református Gimnázium (1946–1947), a Debreceni Kereskedelmi Iskola óraadó (1947–1948), a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium r. tanára (1948–1964). Szolnok megye középiskolai szakfelügyelő tanára (1957–1964). A Pécsi Tanárképző Főiskola, ill. a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE) Tanárképző Főiskolai Kar Történelem Tanszéke főisk. adjunktusa (1964–1977), főisk. docense (1977–1983), egy. docense (1983–1987).

 A II. világháború végén egy egyetemi zászlóalj tagjaként munkaszolgálatot teljesített, szovjet hadifogságba esett. A jászberényi hadifogolytáborban volt, amikor alakulatából megszervezték az I. Híradó Ezredet (ennek kötelékében vett részt – többek között – a Budapest–Miskolc közötti vasútvonal újjáépítésében, 1945. szept.-ig). 


Tudományos pályafutásának kezdetén Szabó István (1898–1969) ösztönzésére agrártörténeti és településtörténeti dolgozatokat írt, elsőként Kisújszállás és a Jászkunság 18–19. századi problémáit vizsgálta. Pécsre kerülése, ill. a vajszlói uradalom történetének feldolgozása után érdeklődése Baranya megye helytörténeti és néprajzi sajátosságai felé fordult. Az Ormánság (= Ormányság) arculatát meghatározó társadalmi és gazdasági jelenségek multidiszciplináris vizsgálatával, az ormánsági sajátos civilizáció komplex kutatásával foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el az egykézés társadalomtörténetének feltárása terén. Jelentős szerepet vállalt a magyarországi honismereti mozgalomban, részt vett Baja, Komló és Sásd monográfiájának szerkesztésében. 

Vajszlói századok c. könyvsorozat szerkesztője (1994-től). (Vajszló monográfiája két kötetben jelent meg, az első emlékektől  1945-ig -a szerk.)

Forrás:

Kozák Péter,  nevpont.hu, 2015
PTE Egyetemi Almanach

A bejegyzés trackback címe:

https://ormansagihistoria.blog.hu/api/trackback/id/tr6114210129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.