Zaláta neves szülöttei - Ungvári Károly festő
2017. szeptember 04. írta: Ormánsági História

Zaláta neves szülöttei - Ungvári Károly festő

 Ungvári Károly (Zaláta, 1924. március 10. - Mosdós, 2000. március 3.)

Nem meglepő, ha sokan nem ismerték nevét mostanáig Zalátán, hiszen csak a születését követő két esztendeig élt a faluban. Mégis én úgy gondolom, hogy akinek neve köthető a község történetéhez, arról nem csak írni kell, hanem egyenesen kötelesség. Lehet, hogy sokan nem értették, hogy Nagy Sándor professzornak miért kell emléktábla... Én úgy vélem, hogy minden település büszke lehet arra (sőt kell is), hogy a nagyvilágban nevet szerző az ő kis falujához köthető. Ezért emelnek számtalan helyen emléktáblát nagyjainknak még akkor is, ha csak ott megszállt átutazóban, egy verset írt vélelmezhetően ott, egy beszédet mondott, vagy csupán hangosabban sóhajtott a kelleténél. Múltunkra, földijeinkre büszkének kell lenni, és emléküket ápolni lehetőség szerint.

1924. március 10-én született a Baranya megyei Zalátán. Szülei Brassóból települtek át Magyarországra. Három testvérével nagyon szegényes körülmények között él. Szülei válását követően falura került egy módos gazdához. Már ebben az időben is sokat rajzol és festeget. Tanárai felfigyeltek a tehetséges fiúra. Igazi tehetsége azonban csak később bontakozik ki. Katonaként harcol a II. világháborúban, majd a hadifogság embertelen körülményeit kellett elviselnie. 1946-ban, hazatérését követően gépkocsivezetőként dolgozott a megyei kórházban. A munka mellett tanult és alkotott. Balázs János műtermében Gerő Kázmér és Ruisz György voltak a mesterei. Bernáth Aurél műtermében nagy segítséget kapott a művészi fejlődéséhez.

Ebben az időben művészi munkájában egyszerre érzi a mellőzöttséget és a felfokozott érdeklődést. 1963-ban felveszik a Képzőművészeti Alaphoz, ez életének legboldogabb napja. Ezt követően rendszeresen állítják ki képeit. 1971 –ben egészségi állapotára tekintettel leszázalékolják. Ettől az időtől kezdődően minden idejét a művészetnek szenteli. 1991-tõl tagja a Kapos Art képzőművészeti csoportnak. Ekkor kapja meg a külföldi kiállítások lehetőségét.

Kováts Albert írta róla: „ Aki ismerte, tudja, vele megismerkedni, őt ismerni kettős öröm volt: az ember és művei. Képek, és aki mögöttük áll. Valósággal felzaklató élmény volt, hogy egy számomra ismeretlen névhez általam soha nem látott, fontos és jelentős, kortárs festészetünk élvonalába tartozó művek kapcsolódnak. Mert egyetlen tekintetre fel lehet mérni a kifejezés és a minőség egyediségét és rendkívüliségét. A szuverén tehetség átütő erejét. Egy eredeti festői nyelv zengését,…"

Utolsó kiállítására már súlyos betegen válogatta össze a képeket. 2000 március 3-án hunyt el. Síremléke a Keleti temetőben áll Kaposvárott, alkotója a barát, a kortárs művész: Kling József.

Önképző körökben és Bernáth Aurél főiskolai műtermében sajátította el a festészet alapjait. Rengeteget rajzolt, festett kisgyermek kora óta.
Gerő Kázmér, Ruisz György voltak a mesterei.

1963-ban felvették a Képzőművészeti Alapba. Azóta rendszeresen kiállított. Számos egyéni és csoportos tárlata volt.

1990-ben a Kapos Art tagja lett, majd a Somogyi Alkotóművészek Egyesülete és 1998-ban a Magyar festők Társasága vette fel soraiba. A Kapos Art adott lehetőséget a külföldi kiállításokon való részvételre.

Munkái középületekben és magángyűjteményekben szerte az országban, valamint Glindében (Németország) és Ennában (Olaszország) találhatóak meg.
2000-ben két posztumusz kiállítása volt: Kaposváron a Vaszary Képtárban és Budapesten a Duna Galériában.

Művei közgyűjteményekben: 
Kálmán Imre Múzeum (Siófok), Rippl-Rónai Múzeum (Kaposvár), Dráva Múzeum (Barcs)
Művei köztulajdonban:
Megyeház, Városháza, Megyei Könyvtár, MTESZ (Kaposvár), Kaposi Mór Kórház

"Bevallom szeretem a természettudományokat. Izgalmat jelent számomra, gondolkodásomat felszabadította és megmutatta a természetben rejlő lehetőségeket. Segített megérteni olyan összefüggéseket, amit sokáig nem értettem. 
Festői programom is ezeket a természeti összefüggéseknek a vizsgálata, kifejezése, megjelenítése.
Most már tudom, hogy nincs holt anyag, csak a mozgást nem látjuk.
Tehát mindent megfesthetek, mindent, amit a Természet és az Ember létrehozott, amiben gondolatokat hordozó lehetőségek vannak. A kiállítás tanúsíthatja, hogy mi érdekel. Az élővilág képviselőitől a kavicsokig, az emberi építményektől a kozmoszig.
Ezért tudok örülni az ócskavastelepen egy fémhengernek, egy kiselejtezett nyomdaképnek, vagy a mezőben ottfelejtett öreg vetőgépnek. Ezrét csodálom a madarakat, állatokat, de ugyanígy csodálom a technika vívmányait és az embert, aki ezeket megalkotta! Figyelem a természeti jelenségeket, tájakat és benne a csodálatos embert, aki átkel lélekvesztőn az óceánokon is. Repülni vágyott és ma már a kozmoszt ostromolja."

(Ungvári Károly, 1982 Kaposvár)

Források: 
http://bit.ly/1r3qty1
http://bit.ly/22zl0ga
http://bit.ly/24jYI18
http://bit.ly/1WZSWm1

A bejegyzés trackback címe:

https://ormansagihistoria.blog.hu/api/trackback/id/tr3012799228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.