Ha a Jóisten nemcsak hátra nézne... Kemse
2017. szeptember 01. írta: Ormánsági História

Ha a Jóisten nemcsak hátra nézne... Kemse

Kodolányi egyszer azt írta, hogy az ormánsági embernek már akkor honvágya van, ha a szomszéd faluba megy. Ezt szem előtt tartva nem is megyünk távoli ormánsági falvakba, hanem ellátogatunk Zalátáról az első faluba, Kemsére!

Története
A település első ismert okleveles említése 1320-ból való, ekkor már a maival azonos névalakban bukkan fel a falu neve. Múltjáról évszázadokat átívelően kevés adat került elő; ismert történelme nagy részében valószínűleg a pécsi káptalan birtoktestéhez tartozhatott. 1542-ben 4½, 1561-ben 5½ jobbágyportát írtak itt össze, 1721-ben három-három magyar jobbágy- illetve zsellércsalád lakta a falut. 1807-ben 20 háza és 140 lakosa volt, 1828-ra pedig már 220-ig kúszott fel a lakosok száma, ám ettől az időszaktól kezdve a lélekszám nagyjából folyamatos csökkenésnek indult. Kemsét az egykézés hatásai is az Ormánság átlagánál jobban sújtották.

A falu határa mindig vízjárta terület volt, több 18. századi térképen is ártéri erdők és vadvizek szövevénye öleli körül a települést. A történelem során a lakosságnak mindig jelentős hányada élt pákász életmódot, a hosszabb-rövidebb ideig vízzel elöntött egykori holtágak, morotvák adottságait kihasználva.

Fekvése 
Baranya megyében, Sellyétől dél-délkeletre, Vajszlótól délnyugatra, Lúzsok és Zaláta között helyezkedik el. Az egész falu egy, a környezetéből kissé kiemelkedő földhalomra épült, amit szinte minden irányból egykori Dráva-holtágak vesznek körül. Emiatt a falukép is jellegzetes: a házak nem egy vagy több utca hosszában épültek meg, hanem egy kör alakú térség körül, gyűrű alakban, ennélfogva Kemse bokortelepülésnek tekinthető.

Látnivalók, nevezetességek
A falu mai kőtemploma 1913-ban épült.
Korábban a településnek fatornyos temploma volt, amit az 1910-es évekre rossz állapota miatt felhagytak, majd lebontottak; díszes, festett mennyezeti fakazettái ma a Magyar Nemzeti Múzeum anyagának részét képezik.

A település az irodalomban

Kemséről szól az Elsüllyedt falu a Dunántúlon. Kemse község élete című, 1936-ban megjelentetett szociográfiai kiadvány, amely egy-egy kihajtható térképpel, illetve grafikonnal, valamint számos illusztrációval jelent meg, a Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Bt. gondozásában, tíz szerző műveként, gróf Teleki Pál előszavával.
Itt olvasható a mű: http://bit.ly/2esxqXI

A település címere

 

se5.jpg

Kemse község címere álló, kék színű, csücskös talpú pajzs. A pajzs alsó csücskén vörös szív lebeg, abból egy rózsaszál nőtt ki, két zöld levéllel és egy ötszirmú vörös virággal. A címeren aranyrostélyos ezüstsisak nyugszik, nyakán vörös ékköves aranylánc. A sisakon vörös és kék ékkövekkel díszített leveles korona van, melyből szintén egy szál rózsatő nő ki. A sisaktakarók jobb oldalt ezüst-vörös, bal oldalt arany-kék színűek. A címer alatt fecskefarok-végződésű aranyszalagon a település neve olvasható.

Kemse címeréhez a település régi pecsétlenyomatai jelentették a kiindulópontot. A legrégibb pecsétkép motívuma a szívből nőtt rózsatő. Ez a jelkép, mely nemcsak a hazai szfragisztikában lelhető fel, hanem a német, pontosabban a szász heraldikának is kedvelt eleme, többrétegű jelentéstartalommal bír. Túl azon, hogy találkozunk ezzel a jelrendszerrel a magyar népművészetben, ahol leginkább szerelmi jelképként funkcionál, fő jelentéstartalmát a barokk korban kell keresnünk, ahol a népi vallásos hithez kapcsolódik. A szívből nőtt rózsa párhuzamba állítható a Luther-rózsával, melynek értelmezése szinte mindenben megegyezik a fentiekkel.

A község református település. Mint minden kultúra, a címertan is a kozmikus világhoz kapcsolja a színeket. Ennek megfelelően a pajzsokon megjelenő színek szimbolikus jelentése a következő: Krisztus szeretetét és tiszteletét tükrözi a rózsa virága, elemeire bontható: az öt szirom Krisztus szent sebeit jelképezik, a virág zöld kelyhe, mely felfogja Krisztus vérét, jelenti az emberiséget, mely "befogadja" a krisztusi szeretetet, megbocsátást és önfeláldozást. A virágok kelyhe egyébként a keresztyén ikonográfiában a Grállal azonosul - azzal a tállal, melyből az utolsó vacsorán Krisztus és társai ettek, amelybe utóbb Krisztus vérét felfogták.

A szív nem csupán az égi szerelem jelképeként szerepel ez esetben. A bibliai felfogás szerint nemcsak az emberi testnek központja, hanem az érzelmek, az intellektus, az életerő centruma is, mely irányítja az emberi cselekvést, haragot, szeretetet. A szívből nőtt rózsa párhuzamba állítható az evangélikus egyház címerével is, a Luther-rózsával, melynek értelmezése szinte mindenben megegyezik a fentiekkel. A színek jelentései: Arany (Nap): értelem, ész, tekintély, hit, erkölcsösség, erény. Ezüst (Hold): bölcsesség, ártatlanság, tisztaság, szemérmesség. Vörös (Mars): hazaszeretet, önfeláldozás, tenni akarás, nagylelkűség. Kék (Jupiter): elvhűség, állhatatosság, bizalom, ellenálló-képesség. Zöld (Vénusz): szabadság, szeretet, remény, boldogság, szépség, egészség.

 

Forrás:

Wikipédia, Képek: ZH

magyarcimerek.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://ormansagihistoria.blog.hu/api/trackback/id/tr1812796592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.