Ég és föld között – a zalátai templom orgonájának históriája (1. rész)
2017. augusztus 30. írta: Ormánsági História

Ég és föld között – a zalátai templom orgonájának históriája (1. rész)

A zalátai református lelkipásztor, Czere Horváth János, mint magyar nóták szövegeinek írója vált ismerté messze földön. Szépirodalmi versek is kerültek ki tolla alól, verseivel már a História olvasói is megismerkedhettek.
Aki a kezébe vette már a kilencszázharminchatban megjelent kötetét, s figyelmesen olvasta a belső oldalát, illetve előszavát, az egyéb érdekességgel is találkozhatott. Ugyanis a kötet megjelenése nem másnak, mint annak köszönhető, hogy a falu elhatározta, hogy templomába szeretne egy orgonát. Mostani sorozatunkban a zalátai templom orgonájának történetéből idézünk nevezetes epizódokat.

Most a Czere Horváth könyv, a Könnyek előszavával ismertetem meg a nyájas Olvasókat.
Előszó
„Egy trianoni határmenti, elhagyott kis magyar falu tiszta lelkü ifju lelkipásztorának „Könnyek” c. verseskötete indul utjára. Egészen különös a rendeltetése. Napbarnitotta arcu, munkában megkérgesedett tenyerü férfiak hordják majd szét faluról-falura. Így akarják összegyüjteni az pénzt, amiből csillagos tornyu templomukba orgonát állithatnak be. Nincs gyalogjárójuk. Nincs, kövezetjük. Nincs villanyvilágitásuk. Ezt mind nem bántja őket annyira, mint az, hogy nincs orgonájuk…
Nemrégiben még harmóniumuk sem volt. A fiatal lelkipásztorcsalád áldozatos szeretete juttatta őket hozzá. Most amikor látják, hogy annak hangja melleti szebben szárnyal az ég felé a zsoltár, dicséret szava, az a vágyuk, hogy orgonájuk legyen, amelyiknek még erősebben bugó hangja meg szebben vezesse éneküket. Ennek az orgonának a költségeit akarják összeszedegetni egyfelől a maguk kis falujában, másfelől a szomszéd kis községekben. De nem ingyen kérik ehhez a pénzt. Kedves módját eszelték ki. Lelkükben csengeti fiatal lelkipásztoruk több verse, melyeket ünnepélyes alkalmakkor, vallásosestélyeken olvasott fel nékik. Megkérték, adja ki azokat csokorba kötve: ők majd faluról-falura járva, adnak belőle annak, aki adakozik orgonájukra. Ilyen kedves módon aligha született még meg verseskötet!
A Dráva-menti kis magyar falu tiszta levegője áramlik szivünkbe e versek olvasásakor. Az ormánysági magyar falu üde levegője érinti meg lelkünket a mai ugynevezett „költészetnek” sokszor poshadt légköre helyett. Aki szereti ezt az üditő levegőt, ezt a tiszta hangot, az örömmel olvassa ezeket a verseket a hitről, a hazáról, a családról, boruról és derüről. Annak a lelkében az enyémmel együtt máris megszólal az a tiszta bugásu orgona, ami ottani magyar véreink szivének-lelkének legszentebb vágya!
Budapest, 1936. május 9.
Kováts J. István

A bejegyzés trackback címe:

https://ormansagihistoria.blog.hu/api/trackback/id/tr4412791772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása