Emlékezzünk a Nagy Háborúra (1914-1918) - Vajszló
2017. augusztus 29. írta: Ormánsági História

Emlékezzünk a Nagy Háborúra (1914-1918) - Vajszló

Vajszló hősei a volt MAGYAR KIRÁLYI PÉCSI 19. honvéd gyalogezredben

„A 19-es honvédek Hadak útján szétszórt korhadt fakeresztek és jeltelen sírhantok alatt nyugvó hőseinek emléke, a kálváriát járó hadirokkantak és özvegyek, - a háborús kitüntetésekkel dúsan díszített tisztek, altisztek és honvédek még elő serege, - méltán megérdemlik, hogy nekik önfeláldozásukért, szenvedéseikért és dicsőséges harcaikért a leghatalmasabb emléket emeljük. 
Azonban teljesítményeik oly gigantikusak voltak, hogy ahhoz mérhetőt még a felhőkig érő ércmű sem fejezhetne ki tökéletesebben. …
Végül családi evangéliumnak szántuk e könyvet, amelyből a mai és minden eljövendő magyar nemzedék tanulja meg őseit tisztelni, vegyen példát azoktól, hassa át a Nagymagyarország visszaszerzésébe vetett hit és akarat, erősítse meg benne a hazai röghöz való hűséges ragaszkodást, és érlelje meg minden magyarban apostoli, szent ihletséggel a vértanuhalálra való készséget, ha a Haza érdeke azt úgy kívánja.”


(A volt M.Kir. pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak története - részlet a bevezetőből)

Bősz Ferenc szakaszvezető, kereskedő, Vajszló.
1914 júliusában vonult be. a szerb, orosz és román hadszintereken küzdött 18 hónapig részben, mint távb.-különítményparancsnok. Résztvett a Loznica, Kolubara, Arangyelovac, Valjevó, Luck és Lepsény körül lezajlott harcokban. 1914 szeptember 6-án megsebesült és szerb fogságba, 1916 szeptember 8-án pedig megsebesülten román fogságba esett. 25%-os rokkant. A seb.é. tulajdonosa. Bátor magatartásával feljebbvalói elismerését érdemelte ki és úgy a harcok, mint két fogsága viszontagságait derekasan állta végig.

Dr. Váczi Lajos hadapródjelölt őrmester, ügyvéd, Vajszló.
1918 június 6-án vonult be a 19. h.gy.e.-hez és 1918 évi pünkösdi 6-os lázadás leverésében vett tevékenyen részt. 1918 december 20-án szerelt le.

Herpay Imre t. hadnagy, ny. igazgató-tanító, Vajszló.
A mozgósításkor vonult be háborús szolgálatra és az összeomlásig a szerb, orosz, olasz és román hadszíntereken küzdött. Beosztásaiban g.t. tiszt és gazdasági hivatalvezető volt. Egy ízben a szerb hadszíntéren a lábán sebesülés érte. A K.cs. k. tulajdonosa, többízben reszesült szóbeli elismerésben. Gyermekei: Sándor és Imre.

Kapinya Lajos gyalogos, kisbirtokos, Vajszló.
1915-ben vonult be háborús szolgálatra és orosz hadszíntéren küzdött 9 hónapig. Résztvett a Lemberg melletti ütközetben. – Felesége: Denke Mária, leánya: Margit.

Kornos György tizedes, kereskedő, Vajszló.
1914-ben vonult be és a szerb és orosz hadszíntéren küzdött 11 hónapig. Részt vett a Visegrád, Lozsnica, Uzsok, Drohobic, Stryj-menti ütközetekben, ez utóbbi helyen fogságba is esett, hol 32 hónapig sínylődött. Bátorsága és kötelességtudása az egész század példaképéül szolgált. – Felesége: Mulinka Anna. Testvérei: Kormos Ambrus, Kálmán és Izidor, a világháborúban szerzett betegségeik következtében hunytak el.

Lőrincz János tizedes, kisbirtokos, Vajszló.
1914-ben vonult be és az orosz hadszíntéren harcolt 5 hónapig rajparancsnoki beosztásban. Részt vett a Homonna, Drohobicz, Sianki, Tarnow melletti ütközetekben. 1915 január 2-án megsebesült. A Dniester mellett 1915 július 7-én fogságba esett. Bárhova rendelték is ki szolgálatba, mindenhol példásan látta el kötelességét. Többször szóbeli elismerésben részesült.

Szücs Lajos gyalogos, könyvelő, Vajszló.
1914 augusztusában vonult be és az orosz hadszíntéren harcolt 2 és ½ hónapig. Részvett a Homonna, Tarnov és a Kárpátokban lezajlott ütközetekben. A 2.o. ezüst v.é. tulajdonosa. 50%-os rokkant kéz- és lábfagyás miatt. A legnehezebb körülmények között is mindenkor becsülettel látta el kötelességét.

Takács Sándor e.é.ö. tizedes, református lelkész, Vajszló.
Zágrábban végezte a tisztiiskolát, ahol a horvát tisztek a lehető legrosszabb magatartást tanúsították vele és magyar bajtársaival szemben. – Neje: Varga Irma, gyermekei: Sándor, Árpád és Attiila.

Tóth Lajos gyalogos, kisbirtokos, Vajszló.
1914-ben vonult be és a szerb és orosz hadszíntereken harcolt 36 hónapig. Részt vett a szerb visszavonulásban és a Dukla, Toporoutz-Rarancze, Kirlibaba és Rovnó-menti ütközetekben. Többször szóbeli elismerésben részesült. Félelmet sohasem érzett, mindig csak kötelességtudást mutatott. – Felesége: Róth Mária, gyermekei: Jolán és Lajos.

Várnagy (Bolkovics) Ferenc e.é.ö. tizedes, kántortanító, Vajszló.
1914 október 20-án vonult be a 19.h. gy.e.-hez és rajparancsnoki beosztásban az orosz hadszíntéren küzdött. 1915 április 9-én a szcavinkai magaslaton mint utóvéd fedezte a szakasz visszavonulását és az akkori visszavonulásban esett fogságba, ahonnan 1921 február 7-én tért vissza hazájába. – Neje: Pucz Katalin.

Visnyei Ferenc tizedes, géplakatosmester, Vajszló.
1914-ben vonult be, háborús szolgálatot a lőszergyárban teljesített. – Felesége: Csőszi Mária, gyermekei: Ferenc és László

Forrás: www.magyarezredek.hu

 

Rövidítések magyarázata:

e.é.ö. -

v.é. : Vitézségi érem

A köznyelvben katonai érempénznek, érdem-mellpénznek vagy mellpénznek nevezték ezt az elismerést. 1809-től nevezték el hivatalosan Vitézségi Éremnek (Tapferkeitsmedallie). Az első kitüntetettek a török ellen viselt háború hősei voltak. 
Az alapító okirat szerint a kitüntetés célja az altisztek és közlegények vitézi tetteinek látható és tartós díszjelvénnyel való megörökítése volt. A kitüntetés elnyerhető volt veszélyben forgó vagy sebesült bajtárs megmentésével, hadijelvény vagy kincstári vagyon megvédésével, visszaszerzésével, fontos hadállások megtartásával, vagy hasonló jelentőségű tettek véghezvitele által. A hőstettet követően rövid időn belül ünnepélyesen kellett átadni az érmet. A vitézségi kitüntetés mindig az uralkodó képmását mutatta. Nem csak a legénység, de a tisztek körében is a legnagyobb megbecsülésnek örvendett viselője.


K.cs.k. : Károly csapatkereszt (12 heti folyamatos frontszolgálattal lehetett elnyerni)

 

(Szívesen közölnék a Nagy Háborúban résztvevőkről képeket, amennyiben rendelkeznek ilyennel, kérem juttassák el számomra - köszönettel: a szerkesztő)
A következő részben a környék falvainak hősei kerülnek bemutatásra (Zaláta,Kemse, Lúzsok, Vejti, Páprád, Piskó, Sámod etc.)

A bejegyzés trackback címe:

https://ormansagihistoria.blog.hu/api/trackback/id/tr3212787318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.